Közel ezer háromszéki gyermek fogalmazta meg rajzban, hogy mit jelent számukra a nagytata, a nagymama, hogyan tevékenykednek együtt nagyszüleikkel a hétköznapokban, mi tölti ki a család öregjeinek életét, és minden alkotásban ott volt a szeretet, a hála. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány rajzpályázatára beérkezett munkák díjazásával kezdődött szombaton az idősek köszöntése a belvárosi református templomban, majd néhány résztvevő vallott életéről.
Tóth Anna református lelkipásztor, a Diakónia otthoni gondozószolgálatának vezetője hangsúlyozta, az időskor megélése áldás, és megköszönte az erdővidéki, orbaiszéki, sepsiszéki településekről érkezett gondozottjaiknak, hogy nehézségeik, betegségük ellenére is eljöttek az őket köszöntő ünnepségre, valamint megköszönte a gyermekeknek a 907 rajzot, Beteg Zsuzsa rajztanárnak pedig a zsűrizést. Az elemisták közül a baróti Gaál Mózes Általános Iskola IV. osztályos tanulója, Cristian Eszter Nagymama magányos fája című rajza nyerte az első díjat, valamint a vele járó ajándékcsomagot és pénzjutalmat, az általános iskolások között az erdőfülei Benkő József Általános Iskola nyolcadikosa, Kovács Boglárka Hátam mögött kilép az ifjúság című rajzát díjazták az első helyen, a középiskolások kategóriájában Sámuel Szilárd László, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tizedikes tanulója Csendes pipázgatás című alkotása került a dobogó legfelső fokára. A díjazott rajzokat a Diakónia bekeretezteti és székháza falára helyezi el.
Incze Sándor nyugalmazott esperes életéről beszélt, az örömökről és a küzdelmekről, arról az ajándékról, ami az Istennel való járást jelentette és jelenti számára. Életéről vallott a 88 éves Pakucs Etelka és a 95 esztendős Joós István is, mindketten nagyborosnyóiak, verset mondott az oltszemi Ráduly Erzsébet, énekkel köszöntötte az időseket Babos-Szélyes Margit. A közös együttlét szeretetvendégséggel ért véget, és a résztvevők megnézték a templom oldalhajójában berendezett gyermekrajz-kiállítást.
