Érthető hát, hogy pár nappal korábban, amikor nyilvánosságra hozták az RMDSZ Maros megyei képviselő- és szenátorjelöltjeinek neveit, sokak megkönnyebbülten sóhajtottak fel: végre egy olyan lista, amelyen nincsenek rajta a rég elkoptatott arcok, végre valamiféle megújulás jeleit látni. Aztán csakhamar kiderült: korai volt az öröm, a Maros megyei küldöttgyűlés ugyanis inkább jól megrendezett színjáték volt, semmint valós, demokratikus választás, s a szálakat éppen úgy a régi vagy új nagy öregek – Borbély László, Markó Béla, Kelemen Hunor – rángatták, mint korábban.
Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezete évek, évtizedek óta összefonódott Verestóy Attila nevével. A szövetség szenátora elmozdíthatatlan, megrendíthetetlen, örök, és azonnal kijózanítja mindazokat, akik hisznek vagy legalábbis reménykednek az újratervezésben, az RMDSZ megújulásában. Ezúttal azonban nemcsak az örök szenátor, hanem Udvarhelyszék RMDSZ-es polgármesterei is teljes joggal csaptak az asztalra, amikor a Szövetségi Állandó Tanács korábban úgy döntött, Biró Zsolt MPP-elnök számára ott biztosítanak befutó helyet a szövetség listáin. Jogos felháborodásukat követően a Szövetségi Állandó Tanács is módosítani kényszerült korábbi döntését, s Biró Zsoltot végül mégiscsak otthonából, Maros megyéből juttatják be a bukaresti parlamentbe. Kétségkívül ott a helye, legalábbis, ha az MPP elnökének eddigi tevékenységét és kijelentéseit nézzük: a pártot sikeresen visszaterelte az RMDSZ ernyője alá, miközben kollegáit azzal igyekezett meggyőzni a kiegyezés szükségességéről, hogy ily módon a polgáriak polgármesterei által összegyűjtött „spágát” könnyebben eljuttathatják a megfelelő helyre.
Nagyjából ennyi tehát, itt egyelőre véget érni látszik a szövevényes történet az igazi érdekképviseletről, a magyar szövetségen belüli demokráciáról, a helyi szervezetek autonómiájáról, szakmaiságról, megújulásról, hitelességről…