Farkas Réka
Románia vezetőinek az elmúlt negyedszázadban soha nem volt kellő bátorsága és víziója a jövőépítésre, és ez meg is látszik az ország jelenlegi állapotán. Sajnos, annyi eszük sem volt, hogy mások tapasztalatából tanuljanak.
Válságból kilábalni kívánó államok infrastruktúrába fektettek, építkeztek, munkahelyet teremtettek, megalapozták a gazdasági növekedést, fejlődést. Erejükön felül ruháztak az oktatásba, egészségügybe – és mindennek meg is lett az eredménye. Románia egyiket sem tette, sőt, egymást váltó kormányai szinte szabotálták mindezt. Autópályák nem épültek, inkább az utakat tákolták, a vasúthálózat romokban, az elavult sínek, mozdonyok miatt lassabban haladnak a vonatok, mint a múlt század elején. A kár, amit okoztak, nemcsak euró milliárdokban, de emberéletekben is mérhető. A Szelistye és Konca között újraépített pályaszakasz megnyitásakor összesített adat: a tíz hónap alatt, míg visszaterelték a településeken áthaladó országútra a forgalmat, ezen a részen 38 baleset történt, tízen életüket veszítették, nyolcvanan megsebesültek. Húsz évre, több ezer el nem készült kilométerrel számolva nagyon-nagyon sok haláleset terheli az ország irányítóinak lelkét. Változásra nincs remény egyhamar, újabb tervek születnek, egyre távolabbi határidőkkel. És ami nem a butaság, a felelőtlenség miatt úszott el, az a korrupció áldozata lett, lásd az észak-erdélyi autópálya, az amerikai Bechtel cég a felvett 1,1 milliárd euróért 52 kilométert készített el a tervezett 415-ből, számon ezért senki nem kérhető, a szerződésnek is nyoma veszett, és immár a vizsgálódást is felfüggesztették.
Elkótyavetyélték, szétlopkodták, eladócsalták azt a kevés pénzt is, ami rendelkezésre állott volna, így sem az oktatásra, sem az egészségügyre nem jutott elegendő. Érdekes felmérés készült a minap, kiderült, az EU-ban átlagban a GDP 7,2 százalékát fordítják egészségügyre és 4,9 százalékot oktatásra. Ám mivel a költségvetés bevételei az unióban a GDP 45 százalékát teszik ki, Romániában alig 34,8 százalékát, sok esélyünk nincs elérni azt a szintet. Hogy valamelyest közelítsünk, az egészségügyre a GDP legalább 5,6 százalékát (a jelenlegi 4 helyett), oktatásra minimum 3,8 százalékot (a mostani 3 helyett) kellene áldozni. Ezzel szemben az évek során Románia mindig többet költött a közrend és biztonság fenntartására, mint más uniós tagállamok. Az európai átlag a GDP 1,4 százaléka – nálunk eléri a 2,2 százalékot. Voltak évek, amikor a 2,4 százalékot is meghaladta ez az összeg, de 2 százalék alá soha nem csúszott.
Pártállástól függetlenül minden kormány fontosabbnak tartotta az erőszakszervezetek pénzelését, mint az oktatást, az egészségügyet, esetleg az autópálya-építést. Hát csoda, hogy így fejlődik Románia?
