Jócskán benne járunk az őszben – sajnos, az idén úgy látszik, a vénasszonyok nyara egy szerdai napra esett –, az eltevések időszaka lassan lecseng, a jó gazdasszony kamrája már tele glédába rakott befőttesüvegekkel. A piac viszont még mindig tele van az ősz terményeivel, megjelentek a káposztahegyek, még van mindenféle paprika, padlizsán, a paradicsom viszont már ,,nem a régi”, de megjelent az alma, körte, birsalma, a szőlő, már jó ideje kapható. Itt az ideje hát ezek felhasználásának a konyhában, hiszen annak ellenére, hogy sok zöldség- és gyümölcsféle folyamatosan kapható a nagyáruházakban, igazán zamatos mégis az, ami itt termett, szinte karnyújtásnyira vagy legfennebb néhány megyével odébb.
Sütőtök
Az ősz egyik legjelentősebb terménye a sütőtök, amit az utóbbi időben nemcsak lerben sütve szeretünk fogyasztani, hanem egyre változatosabb formában készítjük el, leginkább krémlevesnek vagy pitének. Nekem az idei legnagyobb felfedezésem, hogy nem szükséges agyonbonyolítani a leves készítését, leegyszerűsítve pont olyan ízletes, mint a korábban használt recept szerinti, csak lehet, egy hajszállal egészségesebb. Tehát: a meghámozott, kockára aprított sütőtököt két-három krumplival és egy négybe vágott hagymával (lehet kisebb vagy közepes, ízlés szerint) annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sóval főzni tesszük. Majdnem annyi zöldség legyen a fazékban, amennyi levest szeretnénk főzni. Amikor puhára főtt, kissé kihűtjük, majd turmixoljuk. Visszatesszük a fazékba, felöntjük annyi vízzel, hogy megfelelő sűrűségű levest kapjunk, forralni kezdjük. Hüvelykujjnyi nagyságú friss gyömbért lereszelünk, beletesszük a levesbe, s hozzáadunk egy kis vajat is. Egyet-kettőt forralunk rajta, s már kész is a leves. Tálaláskor adhatunk hozzá pirított tökmagot vagy pirított bagettszeleteket, amelyre sajtot olvasztottunk a sütőben, cirmosíthatjuk a levest a tányérban egy kis tejföllel, tejszínnel, ízlés szerint.
A dél-amerikai származású terményről jó tudni, hogy fagymentes, hűvös helyen tavaszig is eltartható. A nálunk termelt hagyományos fajtákról azt mondták mindig, hogy akkor lesz jó, édes, ha egy kicsit megcsípte a fagy a mezőn, a mostanában elterjedt, nálunk sonkatöknek, vagy románul pitetöknek nevezett, de hivatalos nevén pézsmatök nevű fajta esetében nincs erre szükség, ez mindenképpen édes. S álljon most itt a Nosalty egyik egészséges, tej- és cukormentes sütőtökkeksz receptje:
Hozzávalók: 1,5 bögre teljes kiőrlésű zabliszt, 1 bögre zabpehely, fél teáskanál só, egy tk. szódabikarbóna, fél tk. sütőpor, 2 tk. fahéj, fél tk. őrölt szerecsendió, negyed tk. őrölt gyömbér, 4 evőkanál kókuszzsír, egy tojás, 80 g. eritritol*, 1/2 kg sütőtök, 2 kávéskanál őrölt vaníliakivonat, 5–6 darab pekándió (helyettesíthetjük dióval is). Elkészítése: a sütőtököt megsütjük, turmixgéppel pürésítjük. A sütőt 175 Celsius-fokra előmelegítjük, a tepsire sütőpapírt teszünk. A lisztet, a zabpelyhet, sót, fahéjat, szerecsendiót, gyömbért, szódabikarbónát, sütőport összekeverjük. Egy másik tálban a sütőtökpürét, a tojást, a kókuszzsírt, vaníliaport, eritritolt összeturmixoljuk, majd a két tál tartalmát alaposan összedolgozzuk úgy, hogy ne maradjon száraz, lisztes rész. Kanállal a tésztából 1–2 diónyi halmokat rakunk a sütőpapírra, majd kézzel laposra nyomkodjuk, végül pici diódarabkákat helyezünk rájuk. 28–30 keksz lesz a masszából. Addig sütjük, amíg szépen megbarnulnak.
Körte
Európában őshonos gyümölcs, az emberiség legalább 3000 éve termeszti. Antioxidánsokban, flavonoidokban, tápanyagokban gazdag gyümölcs, amelynek fogyasztása rendkívül egészséges. Napi egy körte elfogyasztásával biztosítjuk C-vitamin-szükségletünk 12-, K vitamin szükségletünk 10 százalékát, de van benne B 6-vitamin, vas, kalcium, magnézium és folsav is, és magas a rosttartalma. Most van szezonja a fogyasztásának, mert sajnos, az almával ellentétben nem kapható folyamatosan, pedig rendszeres fogyasztása csökkenti az elhízás, a cukorbetegség valamint a szívroham esélyét.
Körtelepény a Mindmegette receptje szerint:
Hozzávalók: a tésztához 25 dkg finomliszt, 13 dkg margarin, egy tojás, egy dl sűrű tejföl, 1 evőkanál porcukor, 1 teáskanál sütőpor, 1 mokkáskanál só, a töltelékhez: 4 nagy körte, 2 dl tejföl, 2 tojás, 1 tk. őrült fahéj, 2–3 evőkanál porcukor (ízlés szerint), a tetejére: egy tojás. Elkészítése: a tésztához valókat mély tálban gyorsan összegyúrjuk, cipót formázunk (ragacsos tésztát kapunk, a kezünket és a gyúrótáblát lisztezzük!). Egy nagyobb és egy kisebb részre vágjuk, a nagyobbat tepsi nagyságúra nyújtjuk, majd a kenetlen tepsit úgy béleljük ki vele, hogy pereme legyen. Félretesszük. A körtét meghámozzuk, kicsumázzuk, szeletekre vágjuk. A habosra vert tojásokat összekeverjük a tejföllel, fahéjjal, kevés cukorral. A gyümölcsszeleteket egyenletesen elhelyezzük a tepsiben levő tésztán, meglocsoljuk az öntettel, majd ráhelyezzük a másik kinyújtott tésztadarabot és rányomkodjuk, felvert tojással megkenjük. Villával rovátkákat húzunk rá, megszurkáljuk. A tepsit az előmelegített sütőbe toljuk, a lángot öt perc múlva takarékra vesszük, s kis tűzön kb. 25 percig sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni.
Szőlő
Őshonos növény Európa és Ázsia déli részein, már történelem előtti időkből származó kövületekből ismert. Időszámításunk előtt 4000–5000 évvel termeszteni kezdték Ázsia déli részein, a mai borszőlő kb. 3000 évi termesztés eredménye. Olyan régi termesztett növénye az emberiségnek, hogy már a Bibliában is találkozhatunk vele, kultúrtörténete rendkívül gazdag. A szőlő sok antioxidánst, rengeteg káliumot, sokféle ásványi anyagot tartalmaz. C-vitamin-tartalma csekély. A gyümölcs fogyasztása nagyon egészséges, bár a fogyni kívánóknak, valamint cukorbetegeknek nem ajánlott nagy mennyiségben. Leginkább friss gyümölcsként, valamint must és bor formájában használjuk, de érdekes alapanyag lehet a konyhában is. A következőkben a recept.paradicsom két receptjét ajánlom figyelmükbe.
A szőlőkrémleveshez 1 kg fehér szőlő szükséges, 2 dl tejszín, 2 dl fehér bor, 5 dkg cukor, 4 tojássárgája, 1 ek. liszt, késhegynyi só, 1 dkg vaníliás cukor. Elkészítése: 10 dkg nagy szőlőszemet hosszában kettévágunk, hegyes késsel kiszedjük a magvait, tálalásig a hűtőbe tesszük. A maradék szőlő levét kipréseljük, a fehér borral, a cukrokkal összefőzzük. Hozzáadjuk a tejszínben csomómentesen elkevert lisztet, ismét felforraljuk csipetnyi sóval. Ha kissé kihűlt, habverővel hozzákeverjük a tojássárgáját. Jégbe hűtjük, a kimagozott szőlőszemekkel díszítve tálaljuk.
A csirke szőlővel hozzávalói: egy kis fej hagyma, 50 dkg fehér vagy kék szőlő (lehetőleg mag nélkül), 2 ek. étolaj, 4 nagy kicsontozott csirkemell (kb. 700 dkg), só, bors, 1 ek. vaj vagy margarin, 1 tk. ékezési keményítő, 1/8 l fehérbor, 1/8 l főzőtejszín. Elkészítése: a hagymát finomra aprítjuk, a szőlőt megmossuk, a szemeket felezzük. Az olajat nagy serpenyőben közepes hőmérsékleten felforrósítjuk. A csirkemelleket sózzuk-borsozzuk, mindkét oldalukon 5–6 percig sütjük, amíg aranybarna színt kapnak, majd kivesszük az olajból, félretesszük. A vajat serpenyőben megolvasztjuk, a hagymát benne üvegesre pároljuk. Összekeverjük a keményítőt a borral, beleöntjük a serpenyőbe, állandó kevergetés mellett 1–2 percig főzzük, amíg a szósz besűrűsödik. Hozzáöntjük a tejszínt és a szőlőt, 1 percig főzzük. A csirkemelleket a hús keletkezett levével ismét beletesszük a serpenyőbe, felforrósítjuk. A mártást sóval és borssal ízesítjük, tálaláskor leöntjük vele a húst.
*Sokan szeretnék kiiktatni étrendjükből a cukrot, valaha mesterséges édesítőszerekkel pótolták, amelyek szintetikus úton előállított vegyületek, a természetben nem fordulnak elő. Az utóbbi időben egyre inkább természetes édesítőszerekkel igyekeznek pótolni a cukrot. Ezek közül a legismertebb a xilit (nyírfacukor), amely kristályos szerkezetű, könnyen adagolható, édesítéshez 1:1 arányban használhatjuk, azaz ugyanannyi kell belőle, mint amennyi cukrot használtunk volna (némelyeknél hasmenést okoz); az eritritol (vagy eritrit) – természetes cukoralkohol – kevésbé édes, több kell belőle, mint cukorból: 10 dkg kristálycukornak 12 dkg eritrit felel meg, az eritrit nem emeli a vércukorszintet, nem kerül a véráramba; a sztívia – dél-amerikai gyógynövény – kétszer-háromszor édesebb a cukornál, kevesebb kell belőle. Kapható mind por, mind folyékony alakban.
