...mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken — idézzük a mese egyik kulcsmondatát. Hányszor és hányszor tesszük fel magunknak azt a kérdést: milyennek is látnak mások (szülők, barátok, szerelmek, munkatársak stb.)? De hát miért fontos, hogy milyen embernek látnak, ismernek mások? Változtat ez további magatartásunkon, alakítja-e személyiségünket? Tudatosan, avagy szándéktalanul? S ha alakítja, nem válik ez személyiségünk rovására?
Sok kérdés vár feleletre. Ami bizonyos: a gyermekkor, majd a kamaszkor genetikai örökségünkre ráépíti a családi és iskolai közösség önkifejezési, viselkedési modelljét, ami adott történelmi korban és meghatározott társadalmi, műveltségi rendben ad egy általános mintát, számos olyan egyéni vonás megengedésével, amely nem kirívó.
A külsőnk adott. Bár egyedfejlődésünk kezdetén éppen évről évre új és új jelleggel gazdagodik a nemi érés befejeztéig, és magasságunk, testtömegünk, arcvonásunk elnyeri végleges aspektusát, mégis a serdülő fiúk és lányok nem kevés aggodalommal figyelik ezeket a változásokat. A mindenkori szépség- és jövőideál többnyire a népszerű modellek, színészek, énekesek külsejének, viselkedésének, sikereinek megfelelő, és arra készteti ifjainkat, hogy hozzájuk hasonlítsanak. A lányoknál a korai (és indokolatlan) sminkelés, ruházat-, cipő-, hajviselet igazodik az eszményképhez, a fiúknál hasonlóképp az idealizált felnőttes lazasága, cigaretta és kocsma, a divatos zenei áramlatok és gyakori bulik vannak napirenden.
A fiatal felnőttkor és az érett harmincas életkor aztán beépíti az ember személyiségébe a már divattól független és maradandó személyi jegyeket. Ekkor fel kell vennünk a társadalom, a munkahely és kapcsolatok kötelező normáit, amelyek mögött ott rejtőzik a másmilyen személyiség: a családfő, az apa, az anya, a barát, a rokon, a hívő vagy hitetlen, a szenvedélyek rabja, például az autóját ,,babusgató", a természetjáró, a számítógépes, a sorozatfilmek szerelmese stb., stb.
Természetesen, létezik az alkalmazkodás is bizonyos, viszonylag jól meghatározott keretek között, mint ahogy az összehasonlítás ,,tükre" is működik, olykor önsanyargató negativizmussal, olykor ellenkezőleg, indokolatlan öntömjénezéssel, más esetben egyszerűen belenyugvással, nem ritkán többé-kevésbé sikeres változtatásokkal („elhagyom a dohányzást", ,,lefogyok", ,,felvarratom a ráncaimat", ,,csak két órát töltök a komputerem mellett, aztán egyet sétálok a közeli erdőben" stb.).
De a legfontosabb: ismerd meg önmagadat! Légy önmagad!
