Mózes László
Meglehetősen összekuszálódottak azok a szálak, amelyek a Kovásznát Kommandóval összekötő utat hálózzák be. Pillanatnyilag nincs gazdája, avagy – miként a hivatalos fórumokon elhangzik – ügykezelője a szakasznak, ez pedig a közelgő tél miatt okoz fejfájást az illetékeseknek. Kérdéses ugyanis, hogyan oldják meg a hótalanítást, attól tartanak, elszigetelődnek a kommandóiak.
A Kommandót Kovásznával összekötő út régi probléma, több sebből vérzik. Az utat a vízvezeték korszerűsítésének idejére, 2009 és 2015 között a fürdővárostól átvette a megyeháza, ám a javítást követően Kovásznának kellene visszavennie. Egy kritikusabb hangvételű szaktestületi véleményezés után az önkormányzat nem tette meg ezt a lépést, igaz, nem azért, mert a képviselő-testület ellenezte volna, hogy átvegyék a – jelentés szerint hiányosan elvégzett – munkát, hanem, mert nem kapott kétharmados támogatást. Az út átvétele a vitatható útminőség ellenére azért lenne mégis fontos, hogy Kovászna önkormányzata megoldhassa a hóeltakarítást, noha az leginkább a kommandóiakat érinti. Érthető tehát, hogy a fürdővárosiak jó ideje szeretnék elérni, hogy nyilvánítsák megyei úttá a problémás útszakaszt, ám ez egyelőre műszaki szempontok miatt sem lehetséges.
A kör négyszögesítéséhez hasonló némiképp a helyzet. A legfontosabb talán maga a szemlélet lenne: felül kellene ugyanis kerekedni a bürokratikus, érdekek szerinti megközelítésen, és Kovászna, de főképp Kommandó térségére kissé magasabbról kellene tekinteni. Egyrészt, hogy kinek a hatáskörébe tartozik az út kezelése, a kommandóiak többségét, akárcsak a térség iránt érdeklődőket, nem érdekli. Számukra az a fontos, hogy a hegyvidéki település legyen télen, nyáron könnyen megközelíthető. Másrészt meg kellene vizsgálni, miért romlik folyamatosan az út, vagyis a betegség okát kellene megszüntetni, mert a tüneti kezelés csak a közpénzt emészti. A szűk, szinte folyamatosan problematikus útszakaszt márpedig a mértéktelen fakitermelés teszi tönkre, a nehéz tehergépkocsi-forgalom. Ezt kellene szabályozni, korlátok közé szorítani, esetleg mérlegelni a beszüntetés lehetőségét. Mert a kistérségben élők, illetve a háromszékiek többet érdemelnek egy letarolt környékű, megközelíthetetlen Kommandónál.
Amíg kisvasúton szállították a fát, addig a mostanihoz hasonló gondok nem voltak. Egyelőre viszont az látszik, hogy a környéken rendületlenül vágják a fát, és a térséghez fűzött, nagyobb ívű turisztikai illúziók szép lassan szertefoszlanak. Bár varázslatos a vidék, de félő, álom marad a lendületesebb, helybélieket is éltető idegenforgalom. De az is kérdezhető: miként lehetne megoldani a kisvasút reménytelen ügyét – melyet a megye, Kovászna és Kommandó önkormányzata a szőnyeg alá sepert –, amikor egy létező közút rendezése is ekkora fejfájást okoz?
