Elszigetelődik Kommandó?

2016. október 21., péntek, Máról holnapra
Mózes László

Meglehetősen összekuszálódottak azok a szálak, amelyek a Kovásznát Kommandóval összekötő utat hálózzák be. Pillanatnyilag nincs gazdája, avagy – miként a hivatalos fórumokon elhangzik – ügykezelője a szakasznak, ez pedig a közelgő tél miatt okoz fejfájást az illetékeseknek. Kérdéses ugyanis, hogyan oldják meg a hótalanítást, attól tartanak, elszigetelődnek a kommandóiak.

 

A Kommandót Kovásznával összekötő út régi probléma, több sebből vérzik. Az utat a vízvezeték korszerűsítésének idejére, 2009 és 2015 között a fürdővárostól átvette a megyeháza, ám a  javítást követően Kovásznának kellene visszavennie. Egy kritikusabb hangvételű szaktestületi véleményezés után az önkormányzat nem tette meg ezt a lépést, igaz, nem azért, mert a képviselő-testület ellenezte volna, hogy átvegyék a – jelentés szerint hiányosan elvégzett – munkát, hanem, mert nem kapott kétharmados támogatást. Az út átvétele a vitatható útminőség ellenére azért lenne mégis fontos, hogy Kovászna önkormányzata megoldhassa a hóeltakarítást, noha az leginkább a kommandóiakat érinti. Érthető tehát, hogy a fürdővárosiak jó ideje szeretnék elérni, hogy nyilvánítsák megyei úttá a problémás útszakaszt, ám ez egyelőre műszaki szempontok miatt sem lehetséges.
A kör négyszögesítéséhez hasonló némiképp a helyzet. A legfontosabb talán maga a szemlélet lenne: felül kellene ugyanis kerekedni a bürokratikus, érdekek szerinti megközelítésen, és Kovászna, de főképp Kommandó térségére kissé magasabbról kellene tekinteni. Egyrészt, hogy kinek a hatáskörébe tartozik az út kezelése, a kommandóiak többségét, akárcsak a térség iránt érdeklődőket, nem érdekli. Számukra az a fontos, hogy a hegyvidéki település legyen télen, nyáron könnyen megközelíthető. Másrészt meg kellene vizsgálni, miért romlik folyamatosan az út, vagyis a betegség okát kellene megszüntetni, mert a tüneti kezelés csak a közpénzt emészti. A szűk, szinte folyamatosan problematikus útszakaszt márpedig a mértéktelen fakitermelés teszi tönkre, a nehéz tehergépkocsi-forgalom. Ezt kellene szabályozni, korlátok közé szorítani, esetleg mérlegelni a beszüntetés lehetőségét. Mert a kistérségben élők, illetve a háromszékiek többet érdemelnek egy letarolt környékű, megközelíthetetlen Kommandónál.
Amíg kisvasúton szállították a fát, addig a mostanihoz hasonló gondok nem voltak. Egyelőre viszont az látszik, hogy a környéken rendületlenül vágják a fát, és a térséghez fűzött, nagyobb ívű turisztikai illúziók szép lassan szertefoszlanak. Bár varázslatos a vidék, de félő, álom marad a lendületesebb, helybélieket is éltető idegenforgalom. De az is kérdezhető: miként lehetne megoldani a kisvasút reménytelen ügyét – melyet a megye, Kovászna és Kommandó önkormányzata a szőnyeg alá sepert –, amikor egy létező közút rendezése is ekkora fejfájást okoz?

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2016-10-21: Közélet - Farkas Réka:

Nagytakarítana a prefektus (Folytatódik a sárkánydomb-vita)

El kell takarítani a sárkánydomb helyéről a földkupacot – követeli a prefektúra. Sebastian Cucu kormánybiztos tegnap bejelentette, ismét bírósághoz fordult, hogy kötelezzék a városházát a főtér felső felének rendezésére.
2016-10-21: Közélet - Hecser László:

Történelmünk száz éve interjúkötetben

Oláh-Gál Elvira hétfőn este az olaszteleki Daniel-kastélyban bemutatott Nobile Officium – Az erdélyi magyar történelmi családok XX. századi sorsa című könyve tizennyolc interjút tartalmaz. A közel négyszáz oldalon közölt tizennyolc beszélgetés valójában Erdély és Magyarország utolsó száz évének történelmét foglalja össze, de szólnak a Bethlenek, Bánffyak, Kálnokyak, Mikesek, Aporok és Ugronok politikai-közéleti szerepvállalásáról, és betekintést engednek magánéletük részleteibe is. A tapasztalt rádiós riporternek megnyíló történelmi családok képviselői leginkább a távoli és közelmúlt történéseiről vallanak, de a jövőbe vetett bizakodásuknak is hangot adnak.