Váry O. Péter
Tíz évvel ezelőtt, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján Budapest utcáit nem a méltóságos ünneplés hangulata jellemezte. Október 23-a előtt már napokkal a rossz emlékű Gyurcsány-kormány menesztéséért tüntetők foglalták el a Kossuth teret, a hatalom parancsát teljesítő rendőrség vaskerítéssel távolította el őket az Országház közeléből. A tüntetők tábort vertek a téren. Sátrakban laktak, hatalmas üstökben állandóan főtt az étel. És egyfolytában szónokok emelkedtek ki közülük, olvasták Gyurcsány fejére bűneit.
A hatalom odabenn, a Parlament épületében – mint róka a kotorékban – sunyítva bujdosott. Izzott a levegő, újabb forradalom szikrája csiholódott. A hatalom hallgatott, de nem tétlenkedett. A kisajátított ünnepre ellenkezés nélküli ceremóniát tervezett. Régi, éppen az ötven évvel azelőtt is bevált módszerükhöz folyamodtak: hamis ígérettel nyugtatták a tüntetőket. Hogy maradhatnak a Kossuth téren. Aztán 23-án hajnalban rohamrendőrök űzték el őket.
Mire a nap felkelt, a Parlament előtt már nyoma sem maradt a tábornak. Az egész tér békésnek, ünnepre készülőnek tűnt. A térbe torkolló utcákat azonban sisakos, gumibotos rendőrök őrizték. Csak azokat engedték át, akik az állami ünnepség résztvevői voltak.
A kiszorított tüntetők a Bazilika előtt gyűltek újra össze, onnan a Corvin közhöz vonultak. Menetelésük közben mindenhonnan csatlakoztak hozzájuk. Mindenféle színezetűek. Eltiporták az éledni készülő szikrát. És mégis vér folyt a pesti utcákon. 2006 októberében a hatalom ugyanazt tette, mint fél évszázaddal korábban: bosszút állt azokon, akik az igazságtalanság ellen emeltek szót. A Kádár-utód kormányt végül nem utcai: szavazófülkei forradalom buktatta meg.
Holnap, az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóján Budapest utcáit a méltóságos ünneplés hangulata jellemezhetné. Persze, a levitézlett és „dicső” tetteikkel önmagukat az országgyűlésből is kiszavaztatott pártocskák percemberke-vezetői hatalmas szónoklatokat fognak tartani a zsarnokságról. Tucatnyi eltévelyedett ember előtt. De a millióknak, a valódi ünneplésre összegyűlőknek is a zsarnokságról kell beszélniük a nemzet választott vezetőinek. Arról az önkényről, amellyel a tévútra vezetett egyesült Európa rá akarja erőltetni akaratát Magyarországra. Arra az államra, amelynek népe az évszázadok során számtalanszor bebizonyította: az elnyomásra lázadással, a leigázásra szembeszegüléssel válaszol.
Hogy sorra elbuktak forradalmaink, mind leverték szabadságharcaink? Pillanatnyilag valóban, de távlatokban a kicsinyke magyar nemzet vesztes győzelmei alakították a történelmet. Ez volt 56 tanulsága, és ez az összmagyar népszavazás üzenete is. Azoknak, akik utcasarkon uszítva vagy pulpituson idegen nyelveken szónokolva ma zsarnoksággal vádolják a sorsa irányítását végre kezébe vevő nemzetet.
