A társadalom egésze felelős az erdők megőrzéséért, nem csak a tulajdonos, hiszen mindnyájunk számára szinte mérhetetlen hasznot hoznak, és ennek csak elenyésző része a nyersanyagként felhasznált fa – állítja Csákány László, a Szemerja-Görgő Közbirtokosság elnöke. Úgy véli, ha már 26 évig elmulasztottuk, ideje lenne változtatni a viszonyulásunkon, a gondolkodásmódunkon, ennek első lépése pedig, hogy a közösség minden szegmenséből jövők egy asztalhoz üljenek, és beszéljenek a változás szükségességéről. Kis lépés, de valahol el kell kezdeni.
Csákány László másodmagával szervezte meg A mi erdőnk az Öné is! című kerekasztal-beszélgetést, amelynek egyik meghívottja Korodi Attila egykori környezetvédelmi miniszter volt, de részt vett a tanácskozáson Klárik László szenátor, Könczei Csaba, a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője, valamint Tóth-Birtan Csaba alpolgármester, illetve több pedagógus is. Az erdészek is szép számban képviselték a szakmát, elvégre mind a szemetelés, mind a falopás közvetlenül érinti őket.
Csákány László tapasztalata szerint nagyon ellentmondásosak a szemetelés elleni harcot szolgáló törvények, nem hatékony a rendszer. Megosztotta saját történetét: lencsevégre kapott egy más megyében bejegyzett vállalkozást, amely a tevékenységéből származó hulladékot éppen az egyik patakba ürítette. A fényképfelvételnek előbb jóformán semmi hatása nem volt: senki nem vette komolyan, egyedüli tanú volt, magát a fotót nem tekintették bizonyítéknak. A világhálón viszont megosztották a felvételeket, s pár napon belül a helyi rendőrség megkereste, hogy a hatóság hivatalból eljárást kezdeményezett az ügyben. Az általa benyújtott feljelentés, panasz nem volt elegendő. Végül az illető vállalkozást megbírságolták 300 lejre, ám kötelezni legalább arra, hogy a szemetet összeszedje, már nem tudták, ez a feladat is a tulajdonosra hárult – mutatott rá a visszásságokra Csákány László. Az eljárásbeli ellentmondások mellett, illetve a felelősségre vonás visszásságán túl az elnök szerint beszédes volt az is, ahogy a tettenérés során, majd később az elkövető viszonyult. Ekkor vetődött fel benne a gondolat, hogy bár az utóbbi időben egyre többet és egyre többen foglalkoznak a falopásokkal, erdőirtással, arról nem igazán beszélnek, hogy az erdő az egész közösségé, olyan összetett rendszer, amelynek hasznát a társadalom egésze élvezi. A tulajdonosoké a nyersanyagként felhasznált fából származó haszon, de ez csak kis szelete az erdő szerepének. Az utóbbi időben elviselhetetlen szintre nőtt az erdőkben elszórt hulladék mennyisége, a takarítás, a megelőzés vonatkozásában pedig mindenki a tulajdonosra mutogat, mintha magának a közösségnek, a társadalomnak nem is lenne felelőssége ebben.
Innen tehát az ötlet, hogy kerekasztalbeszélgetés-sorozatot kezdeményezzen, ehhez csatlakozott Lakatos László, a Pro Silvicultura egyesület vezetője. Mindketten úgy vélik, eljött az ideje, hogy a nevelésre, oktatásra helyezzék a hangsúlyt. Az már egyértelmű, hogy önszántából, a saját zsebéből senki egy vasat sem ad majd az erdők megmentésére, viszont ha 26 évvel ezelőtt elkezdtük volna a tudatosítási, oktatási folyamatot, ma már máshol állnánk a természeti kincsünk iránti felelősségtudat szempontjából. Csákány ugyanakkor úgy véli, most már kár keseregni, a lényeg az, hogy valahol el kell kezdeni, egymás mellé ültetni mindazokat, akik tehetnek valamit. Az első találkozón inkább csak a hiányosságokat vették számba, konkrét elképzelésekről, tervekről még nem esett szó, viszont lesz folytatása a most elkezdett beszélgetésnek, várhatóan célirányosan egy-egy témában igyekeznek majd megoldást találni. A vadgazdálkodást például érintették, de bővebb megvitatása egy következő kerekasztal témája, amikor a medvepopuláció kérdését járják majd körül – magyarázta az elnök. Ami az oktatást illeti, jó jel, hogy több tanintézet vezetője is jelen volt, akikkel már elindultak az egyeztetések az alternatív ismeretterjesztés lehetőségeiről. „Nagyon fontos, hogy szakmaiság jegyében történjen a tudatosítás. Ez annyit jelent, hogy az erdőről az erdész, a környezetvédelemről pedig a környezetvédő szakember beszéljen” – szögezte le.
Az első találkozón a gazdasági élet szereplői nem vettek részt, jóllehet őket is megszólították, egyebek mellett szakmai szervezeteiken keresztül. A kezdeményezők egyébként úgy látják: nem is feltétlenül a gazdasági élet szereplői a hibásak a környezetünket, erdeinket elborító hulladék miatt. A természetbe kikerülő szemét közel 80 százaléka ugyanis háztartási hulladék, ebben nagy mennyiségben fellelhető a csomagoláshoz, tároláshoz használt műanyag. Világos tehát, hogy elsősorban az embereknek kell tudatos vásárlókká fejlődniük, mert már az is komoly gond, hogy ezekből a környezetre káros anyagokból sokat termelnek, de az még nagyobb baj, hogy mindezt az emberek hatalmas mennyiségekben felvásárolják, majd eldobják.
A beszélgetés egyik következtetése, hogy a hulladékgazdálkodás kérdésében továbbra is komoly szemléletbeli különbségek vannak a hatóságok, az önkormányzatok, az erdészek, illetve a civil szféra között. Kérdés, hogy ezek az álláspontok mennyire tudnak közeledni.
