A gelencei bütykös hattyúval kapcsolatos írásra szeretnék pár mondatban reagálni. A bütykös hattyú vonuló madár, és – mint a vízimadarak általában – az utolsók között kezdi meg a vándorlást. Így nagy öröm számunkra, amikor késő ősszel és kora tavasszal az átutazó egyedek elidőznek megyénkben, mert ilyenkor gyönyörködhetünk bennük.
Kisebb-nagyobb kiterjedésű vízfelületeken több napot vagy akár egy hetet is „lubickolnak” – van, aki ekkor lát életében először élőben bütykös hattyút. A madár költése megyénkben nincs bizonyítva, legalábbis nekünk nincs tudomásunk róla. Volt nyárutó, amikor fiatal példány szorult megmentésre Uzon és Szentivánlaborfalva között, de mindeddig fészkelést, tojásrakást, fiókanevelést nem láttunk Háromszéken. (Ettől azonban még előfordulhat, ezért is igyekszünk tartani a kapcsolatot tavas gazdákkal, hátha megtörténne a csoda.) Szerény véleményem szerint a madarat nem kell megmenteni, fotózni és gyönyörködni kell benne, mert tovább fog repülni. Ha mégis sérült, akkor a sérüléstől függ a mentés.
Kelemen László, a Rara Avis Madártani Egyesület elnöke
