...olvasom a városban mindenütt (ahol még nem temettek be mindent a kampányplakátok). Felcsigázza az érdeklődésemet a cím, a furcsa háttér... Ezt muszáj megnéznem!
,,Az előadás ideje alatt telefonjaikat, kérem, tartsák kikapcsolva." Az előadás elkezdődik, és engem jóleső érzéssel tölt el, hogy a cím és a plakát furcsa hátterét nem mással hozzák összefüggésbe, mint a Kádár Kata című népballadával. Lehet, azért szimpatikus az ötlet, mert szeretem a balladákat, de annak is örülök, hogy az előadáson minden ember találkozhat a — szerintem az idők során igencsak elhanyagolt — műfaj egy gyöngyszemével (habár mi nem elhanyagolt a népművészetekben?).
Annak ellenére, hogy a történetet ismertem, a darab le tudott nyűgözni, mert a táncosok megteremtették az előadást. A díszlet, kellékek, tárgyak hiánya ugyan megnehezíti a színész/táncos feladatát, de ha az képes jól előadni szerepét, az előadás sokkal erősebb lesz, mint ha tömérdek kelléket, zsúfolt díszletet raknának be. Szerintem ez a kulcsa: kicsit, de erősen... Ez az, ami tetszett. Bár a színészi jelenlétek néha nem voltak annyira erősek, mint ahogyan azt a szituáció élessége megkérte volna (vagy olyanok, mint a NAGY színészek jelenlétei), ezt kárpótolni tudták az önmagukban, szárazon, szépen zengő dalok és az eddiginél visszafogottabb terjedelmű, de változatos táncok (széki, vajdaszentiványi, moldvai, kalotaszegi).
Akárcsak a Csávási balladát és a Ludas Matyit, ezt az előadást is be lehet írni a sikerült darabok sorába. A néptáncot, népzenét, népdalt és népballadát átfogó darab megállja helyét a táncszínházi előadások sorában, bárhol járjon.
Albert-Nagy Ákos István
