Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, akinek volt egy lánya. Ezt a királylányt soha senki sem tudta kacagásra bírni, ezért a király közhírré tette, annak adja feleségül, aki meg tudja nevettetni. A hír nagyon sok ifjúnak megdobogtatta a szívét, és már másnap tele volt a vár mindenféle ifjúval, magas rangúakkal és másokkal is, de bármit is tettek, minden hiábavaló volt, a hercegkisasszony ajka meg nem mozdult.
Ez a hír végül eljutott egy kis kunyhóba is, ahol egy szegény ősz öreg lakott egyetlen fiával. Az öreg így szólt:
– Kedves fiam! Egyszer rád mosolygott a szerencse anyja, eredj, nevettesd meg a királylányt, ki tudja, talán sikerül.
– Apa, amint mondtad, mindjárt úgy is teszek!
A legény vállára vetette a tarisznyáját, és útra kelt. Az úton találkozott egy rákkal. A rák így szólt hozzá:
– Kedves fiú, ne lépj rám, inkább tégy bele a tarisznyádba. Meglehet, egy napon még segíteni tudok neked.
A fiú úgy is tett, majd ment tovább. Egy idő múlva találkozott egy patkánnyal. A patkány is megszólalt:
– Kedves fiú, ne verj agyon, inkább tégy bele a tarisznyádba. Meglehet, egy napon még segíteni tudok neked.
A fiú úgy is tett, majd ment tovább. Egy idő múlva találkozott egy bogárral. A bogár is megszólalt:
– Kedves fiú, ne taposs össze, inkább tégy bele a tarisznyádba. Meglehet, egy napon még segíteni tudok neked.
A fiú úgy is tett.
Másnap este, éppen vacsorára, a fiú három társával elérkezett a királyi várhoz, és közölte, hogy azért jött, hogy megnevettesse a királylányt.
– Jól van, de előbb tedd le a tarisznyádat, és gyere be vacsorázni! – mondta a király.
– Éppen megvacsorázhatok, de a tarisznyámtól meg nem válok! – felelte a legény, és asztalhoz ült, a királylány mellé.
Vacsorára főtt borsó volt. Mindannyian szótlanul ettek. Egyszer csak a patkány megérezte a borsó szagát, és kezdte nyalogatni a szája szélét. A rák ezt meghallotta, és csattogtatni kezdte az ollóját. Hát a bogár? Csak duruzsolni, búgni kezdett.
A királylány megkérdezte:
– Mi van ott az asztal alatt? Mi zajong?
– A hasamban a borsószemek verekedni kezdtek!
Ez volt aztán a nap! A királylány elnevette magát. A király azonnal felállt és így szólt:
– Hozzád adom feleségül! Te vagy a vőm!
De az asztal túloldalán ült egy királyfi, ő is azért jött, hogy megnevettesse a királylányt, és nagyon megharagudott, hogy egy szegény ember fia kapta őt feleségül. A vacsora után a király adott új ruhát a vejének, hogy másnap reggel abba öltözzön. De az idegen királyfi sok pénzt ígért a király szolgájának, ha éjjel ellopja a ruhát. Ő ezután felveszi, és kiadja magát a király vejének.
Mihelyt a legény első álmába merült, a szolga indult ellopni a ruhát. De az ajtót csak egy kicsit nyitotta ki, a bogár – bumm – bele a szemébe! Dörzsölni kezdte a fájó szemét, és az ajtót nyitva hagyva szélsebesen visszairamodott. A másik ajtónál a szolga megint megpróbált bemenni, és ekkor a bogár – bumm – a másik szemébe! A szolga fájdalmában ezt az ajtót is nyitva hagyta. Most eljött a patkány és a rák ideje: arra gondoltak, meg kell fizetniük a királyfinak, hiszen mindkét ajtó nyitva van. A patkány darabokra rágta a ruháját, a rák meg kihúzta a rongyokat. Így dolgoztak hajnalig, míg a királyfinak csak az inge maradt ép.
Reggel a királyfi, nagy szégyenében, azonnal elmenekült, és a szegény fiú maradt a király veje. Ő meghívta az apját is a királyi várba, és még ma is boldogan élnek mindannyian, ha meg nem haltak.
