A korrupcióellenes ügyészség is gondoskodik például arról, hogy a korrupcióval vádoltak között arányosan legyenek képviselve. Az már szintén tökéletlenségüket bizonyítja, ha nem képesek hatalmas vesztegetési botrányokba keveredni, eurómilliókat sikkasztani vagy lopni, hanem csak olyan kisstílű visszaélésekben gyanúsítottak, mint például a kolozsvári alpolgármesternő, Horváth Anna is, aki képes volt ingyen belépőjegyeket elfogadni egy fesztiválra. A bűnözésben történő arányos képviselet látszatának fenntartása érdekében néha potyára elvisznek néhány magyar elöljárót egészen Bukarestig is, ahogy ez a sepsiszentgyörgyi polgármesterrel is történt. Sokszor a bűnüldözők áldozatos munkájának eredményeként sem bizonyítható az illetők vétkessége. Szerencsére javíthatja a statisztikát, nőhet a magyar bűnösök száma, ha kiderül, egy polgármester képes elvárni egy alkalmazandó köztisztviselőtől, hogy a román mellett a helység többségi lakóinak nyelvét is ismerje, mert az nálunk akár bűncselekménynek is számíthat. A törvénybe foglalt visszaszolgáltatandó tulajdonjavak kapcsán is lehet vétkeseket találni, mint ahogy a Székely Mikó Kollégium esetében is történt. (Tanulságként legalább másoknak is elmegy a kedve a törvényes visszaszolgáltatások jóváhagyásától). Emelheti a magyarok arányos képviseletét a börtönökben az olyan kolosszális törvénytelenségek kiderítése, amilyen legutóbb Marosvásárhelyen történt, amikor a jogtalannak vélt iskolaindítás miatt hivatali hatalommal való folytonos visszaéléssel vádolják a katolikus gimnázium igazgatóját, Tamás Zsolt Józsefet és Ştefan Someșan főtanfelügyelőt. Íme, az alvilági tevékenységekben a magyarok még a románokkal is képesek összefogni. Ez már kész bűnszövetkezet! Az említett tanoda nem rendelkezik a működéséhez szükséges engedélyekkel. Enyhítő körülménynek számíthat majd, hogy nálunk az iskolák legalább felének nincs papirosa arról, hogy taníthat s tanulhat benne pedagógus és gyermek. Két év múlva századik évfordulója lesz a nagy egyesülésnek, együtt kell ünnepelnie mindenkinek Romániában, nemzetiségétől függetlenül. Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunor sajnos kijelentette: „számunkra 1918 a veszteség éve volt”. Ezért ő is megérdemelné, hogy bűnvádi eljárást indítsanak ellene hazaárulás címén. (Tőkés Lászlót már rég be kellett volna zárni!) De megtérhet Hunor úr is, hiszen a józanul gondolkodó –egyébként csalásért bűnügyi eljárás alatt álló – nagy szociáldemokrata vezér, Liviu Dragnea még bizakodik: „Remélem, hallani fogom Kelemen Hunortól, hogy az 1918-as egyesülés győzelem volt a magyarok számára is.” Aztán ha így lesz, akkor bevehetik az Udemerét ismét a kormányba is.
Nem elég a magyaroknak az egyenjogúság bizonyítására, hogy néhányszor az RMDSZ tagjai kormányoztak, voltak már minisztereik, sőt, a miniszterelnök-helyettesük is, az államelnök meg éppenséggel szász nevet visel? Nemcsak Európa, hanem talán a világ összes állama példát vehetne Romániától a kisebbségi kádergondok honi megoldásában. Ennek érdekében sok országban törvénybe kell iktatni a mi kisebbségeket érintő jogszabályainkat és főként azok alkalmazását. Átvehetők és alkalmazhatóak azok a szólamok is, amelyek például némely hazaffyas megmozdulásokon vagy sportmérkőzéseken elhangzanak. A gyalázkodások terjedését szimbolikus büntetésekkel is serkentik az illetékesek, amit az elkövetők vidáman összedobnak. Ezek a jelszavak változatosak és színesek, de csak néhányat sorolok fel közülük, mert sok nem bír nyomdafestéket. Itt van mindjárt a Ki az országból a magyarokkal! vagy a Vissza Ázsiába! buzdítás. Ennek amerikai változata így szólna: Ki a négerekkel (esetleg az indiánokkal) Amerikából!, versus: Vissza Afrikába a feketékkel és tarkákkal! Angliában, Svédországban, Belgiumban milyen jól hangzana: Ki a muzulmánokkal…!, Franciaországban: Ki az afrikaiakkal…! Németországban szívet melengető lenne a Ki a zsidókkal az országból! skandálás. Olaszországban és Spanyolhonban sikere lenne a Vissza a románokkal Romániába! jelszónak.