Tamás Dénes új könyveElrohanó táj vetítővásznán

2016. november 12., szombat, Irodalom

Tamás Dénes sepsiszentgyörgyi író látszólag több műfajban próbálja ki magát, különállóan, az utóbbi időben, jelzik ezt sűrűsödő közlései is az irodalmi-kulturális folyóiratokban, ám alaposabb ránézésre kiderül: van ebben az alkotói útelágazásban több kapcsolódási pont is.

Már a kötettel történő debüt idején, a 2013-ban Kolozsváron megjelent, Honfoglaló esszék című könyvét olvasva érezhető-sejthető volt, hogy az esszéíró előbb-utóbb kikacsint a szépliteratúra felé. Ez be is következett, a frissen kiadott, minden egész... című novelláskötetét (Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2016) eredményezve, de nemcsak ezt, hanem a szerző által címükben-alcímükben „rémegyszerű versek”-ként meghatározott, rövid, frappáns szövegeit is, amelyek mostanában fel-feltűnnek az irodalmi sajtóban, és valószínűleg majd ugyancsak kötetbe kívánkoznak.
Az előbb említett kapcsolódási pontok egyike határozottan az, ahogyan – mint említettem – az esszéíróban ott a szépíró érzékenysége, látásmódja, a novellistában pedig a filozofikus hajlamú, bölcseleti megközelítést prózába építő gondolkodó, míg a „rémegyszerű versek” sok esetben novella- vagy elbeszélés-zanzák, -csírák, -sűrítmények, képi világukban is. (A minden egész...-ben ikerdarabja ezeknek – bár a kötet jellegéből adódóan nem vers, nyilván – az Apa és leánya című írás, amelyet, novellához képest rendhagyó módon, egészében idézni tudunk itt: „A Kicsi úgy viszonyul a Nagyhoz, mint a Nagy az Egészhez.”)
A minden egész... prózaritmusa elsősorban a képeké, a képiségé, a szövegekben gyakori a külső és benső tájak láttatása, a leírások is erre összpontosulnak, és leírásban nincs hiány a könyvben, a novellák mozgatóereje és alappillére egyaránt az erre alaposan építő elbeszélésmód. Nem egyszerű alkotói opció ez egyetlen szerzőnél sem: az ilyesfajta narráció vállalja a részletek uralmát, ugyanakkor ennek rizikóját is: a megfelelő mozaikdarabok kiválogatása többesélyes, az író olykor későn „fékez”, és felrémlik a túlírtság kísértése.
A minden egész... elbeszélésmódja számomra elsőre Krasznahorkai Lászlót idézi fel, de nem utánzásról van szó: Tamás Dénesnél erőteljesebben, markánsabban nyilvánul meg mind a szociális, mind a pszichológiai szűrő és látásmód, és érdekes módon épül be a szövegekbe, másabb a misztikum, mint Krasznahorkainál. Ha lehet ilyent mondani: realistább – miközben, mint jeleztem, a szemlélődés, rögzítés, értelmezés lassított, részletező stílusa rokon a Krasznahorkaiéval (szemléletes mondat a könyvből ebben a tekintetben, az egészből részek ki- és megragadásának vonatkozásában is: „De sötét volt még kint, s így az elrohanó táj vetítővásznán megint csak a fülkét s a fülkében ülő önmagát láthatta”).
Benső történések, rezdülések adják Tamás Dénes novelláinak medrét, hátterét, kifutását, ezekből alakul, ezekhez viszonyul mindaz, amit jobb szó híján cselekménynek nevezhetnénk, sőt, olyan, a szövegben fontos szerepet játszó elemek, tényezők is, mint a természet, az álom, a zene (vannak a könyvben dzsesszzenére írt novelladarabok), a város- vagy falukép.
A látásmód pedig, amiről itt végig szó volt, nemcsak megfigyel és rögzít, hanem mozgatja, rendezi a témává emelt valóságot, talán azért is, hogy a kötetcímbeli, az életben sokszor eltörő „minden egész” mögötti három pontot – és azt a hiányt, amit ezek hordoznak – kiegészíthesse, újjáépíthesse, a szerzői szándék szerint.
Annak felfedezéséhez, hogy Tamás Dénes alkotói elgondolásában micsoda a „minden egész”, jó olvasást kívánunk mindenkinek a könyvhöz – illetve számos értő, kíváncsi olvasót a szerzőnek!

Szonda Szabolcs
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 488
szavazógép
2016-11-12: Kiscimbora - :

Hagyományőrző: Décse felett száll egy madár… (Beszélgetés Balla Tamás népmesegyűjtővel, helytörténésszel)

A  falu őslakói óriások voltak, és az Óriásnak nevezett dombon laktak. Az óriás leánya Szállásdomb alatt sétálgatva meglátta Dani bát, ahogy ökrei­vel szántogatott. Felvette a tenyerébe ökröstül, ekéstül, és megmutatta az apjának: – Nézze, apám, milyen bogarakat találtam, turkálták a földet. – Vidd vissza őket, lányom, tedd le, mert mi nemsokára kipusztulunk, és ezek fogják uralni a földet. És így lett!  – ezzel kezdődik BALLA TAMÁS szülőfalujáról lejegyzett meséje.
2016-11-12: Irodalom - :

Tamás Dénes: Jelenetek egy állomáson

Kora reggel, háromnegyed öt. A decemberi lég be-becsap a foghíjas ablakokon, félig letépett plakátok rebbennek meg, de mozgásuk azonnal el is hal, valamilyen nagyobb állandóságba ütközve. A szűkös váróterem kontúrjait pislákoló neonfények emelik ki. Ebbe a be-bevillanó szögletességbe kényszerülnek bele a tartásukat már rég felemésztő tárgyak: mindössze két megrongált műanyag pad és néhány egymás mellett sorjázó, rozsdásodó vaskorlát, amelyek a jegypénztárak ablakait választják le az élettelen tér téglalapjáról, középen egyetlen, szinte csontozatára hámlott tartóoszloppal. Mint egy túlvilágított színpad, a tér nehezen árulja el  titkát. Micsoda árulásra volt szükség ahhoz, hogy az elindulás és a megérkezés helye ezzé a kifosztott tájékká változzon? Hiszen a félszeg tárgyakból a magánynak és az elhagyatottságnak szinte holdbéli sűrűsége sugárzik, amit emberi léptekkel már nem lehet feltörni, nem lehet visszafoglalni valamilyen új kezdet reményében.