Elsősorban azt, hogy mindent ígérnek, de a szövetség által gyakorlatilag megvalósíthatót szinte semmit. Az ígéretek – autonómia, autópálya, központosítás leépítése, az igaz­ságszolgáltatás függetlensége, gyermekközpontú oktatás, egészségügyi ellátás javítása, kis és középvállalatok támogatása, a parlament tekintélyének helyreállítása, jogegyenlőség, regionális felosztás stb. – mind olyanok, amelyek megvalósítása elsősorban a többségtől függ. Részt lehet vállalni a megoldásokban, lehet javaslatokat tenni, meg lehet próbálni a többség meggyőzését, de ha ők nem akarják, akkor nem lesz belőle semmi. Így nem is lehet ezeknek a megvalósítását számon kérni, hiszen mindig lehet mondani, hogy „megpróbáltam, csak ennyit lehetett elérni, de tovább fogunk harcolni”. Minden kampányban erőteljes hangsúlyt kapott az autonómia, és azután elhalt a nagy nekibuzdulás, a kidolgozott, különböző kisebbségi törvénytervezetek benyújtása sem volt soha időszerű.
Mindenik kampányra jutott néhány közösséget hergelő akció, mint a megyehatárt jelző tábla, zászló kitevése, majd eltávolítása, reklámszövegek megjelenítése és eltávolítása, javaslat a prefektusváltásra, állami intézményvezetők leváltására. Lejárt a kampány, a felhergelt emberek elmentek szavazni, és ezzel véget is értek e kezdeményezések.
Az RMDSZ érdekvédelmi szervezetből egyre inkább párttá alakul, fontosabb számára a hatalomban való részvétel, a rivális pártokkal való leszámolás, mint a magyar közösség érdekvédelme. Ezt látszik alátámasztani, hogy sok esetben szembemegy választói akaratával, kifarolnak nyilvánvaló magyarellenes megnyilvánulások elleni egységes fellépés mögül, nem vesznek részt közösségünket érintő konferenciákon csak azért, mert nem a saját ötletük, vagy mert túl kockázatosnak tartják. Lásd az egykori magyarországi MSZMP dicsőítése, a Băsescu elleni kampány, a Velencei Bizottság konferenciája,  a korrupcióval, terrorizmussal vádolt, de végül felmentett vagy elhúzódó perek alatt álló személyek melletti kiállás hiánya. De ugyanakkor támogat vitatott tevékenységet folytató személyeket, lásd a végül lemondott háromszéki képviselőt, vagy örökös képviselőket és szenátorokat, rádió-kuratóriumi tagot. A többi párttal együtt megszavaz olyan népszerűtlen, csak a saját képviselőire, szenátoraira vonatkozó törvényeket, mint a parlamenti tagok nyugdíja. Az idén a transzilvanizmusról beszél, Erdélyt megmentené a központi hatalomtól, de fel sem tevődik a többi szervezetekkel való együttműködés, amelyek ugyanezt a célt tűzték ki. Ezek után a mostani nagy egyetértés a marosvásárhelyi iskolaügyben akarva-akaratlan hozza a kérdést, hogy mennyire szolgál kampánycélokat?
Az RMDSZ arrogáns viselkedése a kritikákkal szemben, a költségvetésből kiosztott támogatások átláthatatlan kezelése mindinkább erodálja a „szövetség” népszerűségét. Ez látszik az RMDSZ-re szavazók számának drasztikus csökkenésében is. A választásokon részt vevők száma 12 év alatt közel egyharmadára csökkent. Míg az 1990-es évek elején a magyarok részvételi aránya meghaladta a 7 százalékot, most a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalék is kérdésessé vált. Most már a bevallott cél is a parlamenti bejutás, nem egy erős parlamenti képviselet. Igaz, hogy a választási törvény legutóbbi módosításával ennek is van alternatívája, de ha ebben az irányban megy tovább minden, és sajnos a kampány indítása nem sok jót ígér, ez a lehetőség is elúszhat. A mellékelt ábrán a parlamenti választásokon az RMDSZ képviselőire és szenátoraira leadott szavazatok átlagának alakulása látható. A folytonos vonal előre jelzi a 2016-os választási részvételt.
Az eddigi választási eredmények, a közvélemény-kutatások egyaránt azt mutatják, hogy a magyarság szavazata alapján az RMDSZ az a szervezet, amely egyáltalán labdába rúghat a 2016-os parlamenti választáson. S úgy néz ki, hogy a román többségnek is szüksége van egy kezelhető kirakat-képviseletre, amelyet majd lehet mutogatni, lehet rá hivatkozni.
Akaratlanul feltevődik a kérdés, hogy mi lenne az előnyösebb: egy, a lehetőségekben erősen korlátozott, belesimuló parlamenti képviselet, vagy egy erősebb, a közösségi érdekeket előnybe helyező, elkötelezettebb, parlamenten kívüli érdekképviselet? Talán érdemes lenne végigjárni a lehetőségeket. A pakliban az is benne lehetne, hogy parlamenti képviselet nélkül esély adódna a szervezet megújulására, mert eltűnnének az élén álló megélhetési politikusok és azok holdudvarai.
Egy több mint egymillió egyénből álló közösség elég erős lehet akár ahhoz is, hogy új alapokon szerveződő, valós érdekképviseletet felvállaló, együttműködő szervezeteket hozzon létre. És vannak erre utaló jelek. Ezek között fontos jelzésértékkel bír annak a húsz erdélyi értelmiségből álló csoportnak a javaslata, petíciója, amely megoldható problémákat sorol fel. Vajon lesz erre a választások után is érvényben maradó fogadókészség?

Szakács Béla, Sepsiszentgyörgy