2013. november 21-én kezdődtek az utcai tiltakozások a kijevi Majdanon, azaz a Függetlenség terén. Kezdetben azért vonultak az emberek az utcára, mert az akkori vezetés, Viktor Janukovics elnök és kormánya leállította az ország felkészülését az Európai Unióval való társulási és szabadkereskedelmi megállapodás aláírására, és kinyilvánította, hogy Ukrajnának továbbra is Oroszország marad az elsődleges politikai, gazdasági és kereskedelmi partnere. December elejétől már több százezren tüntettek a Majdanon azután, hogy a rohamrendőrök brutálisan szétverték a diákok tüntetését. Ezután a hatalomváltás, Janukovics hivatalból való távozása lett a demonstrálók fő követelése, elé helyezve ezt az európai integrációnak. A hatalomváltás bekövetkezte után Petro Porosenko ukrán államfő 2014. november 13-án rendelte el, hogy november 21-éről a méltóság és a szabadság napjaként emlékezzenek meg minden évben Ukrajnában.
A politológus hangsúlyozta, hogy az orosz agresszió okozott elsősorban komoly gazdasági nehézségeket, életszínvonal-esést Ukrajnában, így nem lehet a Majdan-tüntetéseket hibáztatni mindezekért. Kiemelte, hogy azóta viszont teljesült a Majdan követelései közül a társulás az EU-val, és várhatóan hamarosan a vízummentességet is megkapja Ukrajna az uniótól. A kedvező változások között említette, hogy a jelenlegi vezetés többet tett a korrupció elleni küzdelemben, mint az összes többi kormány együttvéve Ukrajna függetlensége óta. Szavai szerint a rendőrség átalakítása nehezebbnek bizonyult ugyan a vártnál, és még messze nem fejeződött be, viszont fontos eredmény, hogy az újjászervezett járőrszolgálat tagjaira már alapvetően nem jellemző a kenőpénz elfogadása, ami általános volt korábban a közlekedési rendőröknél.
Feszenko rámutatott ugyanakkor arra, hogy sokaknak naiv és irreális elvárásai voltak. Arra számítottak, hogy a hatalomváltás és az EU-társulási megállapodás megvalósulása után rövid időn belül látványosan javulni fog az életszínvonal. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a tüntetők nem a megszorításokkal járó reformokért vonultak utcára. Jelenleg az egyik legfájóbb változás a rezsiköltségek drasztikus emelkedése, valamint a nyugdíjrendszer átalakítása, a nyugdíjkorhatár várható felemelése. Mindezeket természetesen az emberek ellenzik, az ukránok ragaszkodnak a régi, ám a nyugdíjkassza hiánya miatt már fenntarthatatlan, a szovjet időkből megmaradt nyugdíjrendszerhez. Megjegyezte, hogy ugyanilyen csalódottság lett úrrá az embereken előbb Ukrajna 1991-es függetlenné válása, majd a 2004-es „narancsos forradalom” és valójában minden elnökválasztás után. Minden új államfőnek az első hivatali éve után drasztikusan visszaesett a népszerűsége, mert a reményekkel ellentétben nem javult látványosan az életszínvonal az országban – jegyezte meg a szakértő.
Szerinte nem lehet teljességgel kizárni annak lehetőségét, hogy hamarosan ismét a Majdan-tüntetésekhez hasonló nagyszabású utcai megmozdulások lesznek, de ennek valószínűségét csekélynek tartja. Felhívta a figyelmet arra, hogy fizetségért százezrek nem fognak tüntetni, ezt bizonyították a héten azok a megmozdulások, amelyeket oroszbarát politikusok szerveztek, és amelyek csúcspontján is alig több mint hatezer embert tudtak ily módon utcára vinni. Másrészről a politológus rámutatott arra, hogy az ukrán társadalomban rendkívüli a bizalomhiány a politikai elittel szemben, felmérések szerint a lakosság kétharmadának nincs bizalma semmilyen politikusban, semmilyen pártban. Porosenko elnök helyére tehát nincs egyetlen jelölt sem, akit nagy tömegek támogatnának – magyarázta. Szerinte ugyanezért nem valószínű, hogy utcai tüntetésekkel előrehozott parlamenti választást, pláne nem rendkívüli elnökválasztást kényszerítsenek ki a közeljövőben Ukrajnában.