1916. november 21-én hunyt el I. Ferenc József osztrák császár (ur. 1848–1916) és magyar király, aki uralkodását a Habsburgok pozícióit megrendítő forradalmak leverésével és a neoabszolutizmus kiépítésével kezdte, majd a birodalom dualista átszervezésével folytatta, hogy aztán életét az Osztrák–Magyar Monarchia és a „boldog békeidők” örök szimbólumaként fejezze be. Ferenc József 68 éves országlás után, az első világháború harmadik évében hunyt el. A sors sok szempontból kegyes volt hozzá, ugyanis birodalma nem sokkal élte túl őt.
A császár-király nemcsak azáltal tartozik a magyar történelem legkülönlegesebb alakjai közé, hogy a népek tavaszától a világháborúig meghatározta népünk sorsát, hanem azért is, mert életművét máig ellentmondásosan ítéljük meg. Az egyik Ferenc Józsefet a szabadságharc leverése, az azt követő véres megtorlás és a neoabszolutista rendszer alapján bírálni szokás; innen ered a szélsőségesen konzervatív uralkodó képe, aki – édesanyja szellemisége nyomán – csökönyösen mindent a maga képére akart formálni, és ezzel együtt érzéketlenné, merevvé vált a világgal szemben. Ez az a Ferenc József, akit gyakran azzal vádolnak, hogy viselkedésével és a Hofburg sivárságával elhidegítette magától szépséges feleségét, miközben öccse, Miksa mexikói császár (ur. 1864–1867) tragédiája, egyetlen fia, Rudolf öngyilkossága, végül pedig az Erzsébet királyné, majd Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen elkövetett két merénylet megannyi sorscsapása még inkább megkeményítette szívét.
Az a Ferenc József, aki állítólag maga is beleszürkült a Monarchia megcsontosodó rendszerébe, és annak dacára, hogy látta a fenyegető végzetet, a dicsőség és az általa elképzelt rend érdekében még koronáit is képes volt kockára tenni. Másfelől viszont itt áll előttünk egy teljesen másik Ferenc Jóska-kép, amely a népeiről atyai szeretettel gondoskodó uralkodót mutatja be: a királyt, akit az 1867-es koronázás után a magyar nép – Sissinek is köszönhetően – végül a szívébe fogadott és nosztalgiával őrzött meg. Ami pedig a legfurcsább: ez a kettő Ferenc József-kép már abban a korban, a „boldog békeidőben” is egyszerre létezett, és mindmáig összeforrva maradt meg.
Melyik lehet az igazi Ferenc József? Valószínűleg önmagában egyik sem az. A furcsa kettősség abból eredhet, hogy a rendkívül konzervatív, katonásan pedáns és buzgó katolikus uralkodó gyakran elég pragmatikus volt ahhoz, hogy maradiságát feláldozza az érdekek oltárán, másfelől azonban túlságosan is elvhű ahhoz, hogy személyes ambícióinak és vágyainak a szükséges pillanatban ellen tudjon állni. Az 1916. november 21-én Schönbrunnban elhunyt 86 esztendős uralkodó bizonyos döntéseivel sok szempontból le is rombolta művét, tehát az utódja, IV. Károly (ur. 1916–1918) alatt bekövetkezett összeomlás felelőssége sok szempontból őt is terheli.
(A Rubicon nyomán)
