A két világháború közötti időszakban minden nehézség ellenére a Mikes Kelemen Főgimnázium elődje, mint az egyetlen leánynevelő intézet vidékünkön, szép eredményeket tudott felmutatni, igazolta létjogosultságát. Ezért vetődött fel egy új igény: megvalósítani a nyolcosztályos főgimnáziumot a négyosztályos polgári leányiskolából. A társadalom igényei is emellett szóltak. Az iskola pedagógusai felismerték ezt, s már 1941-ben beadvánnyal fordultak a felettes szervekhez – sajnos, sikertelenül.
Aztán véget ért a II. világháború, véget ért a „kicsi magyar világ”, s a főgimnáziummá válás gondolata ismét felvetődött. A pedagógusok és a szülők újabb beadvánnyal fordultak a nemzeti nevelésügyi minisztériumhoz, ezúttal pedig eredményesen: a minisztérium rendeletben engedélyezte a főgimnáziumi tagozat létrehozását.
A pedagógusok és a szülők erőfeszítéseit kovácsolta egybe az akkor megválasztott igazgató, Zakariás Istvánné Málnásy Erzsébet. Az ő nevéhez fűződik az intézmény főgimnáziummá történő előléptetése.
Iskolánk monográfiájában néhai Kelemen József, tanodánk jeles tanára és igazgatója ekképpen értékeli e mozzanatot: „Ha Császár Bálint és Málik József közös küzdelme a középfokú nőnevelés célját szolgáló intézet létrejöttét jelentette 1874-ben, ha Csutak Vilmos magyar tannyelvű leányiskolát mentett meg a pusztulástól 1919-ben, akkor Zakariás Erzsébet igazgatónő fáradozása 1945-ben az akkori Háromszék vármegyében a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Főgimnázium és a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Főgimnázium után a harmadik nagy elméleti középiskola megteremtését eredményezte.”
Az új intézmény felvette a Református Székely Mikó Kollégium Leány Főgimnáziuma nevet, s hogy eredményes munka folyt falai között, mi sem igazolja jobban, mint hogy a következő tanév (1946–1947) végén már érettségiztek az első nyolcadikot végzett növendékek.
Kiváló pedagógusok büszkélkedhettek ezzel az eredménnyel. Nem érdemtelen megemlíteni nevüket: dr. Debreczy Sándorné Daragus Ibolya, Rác Gáborné Demeter Éva, Rác Gábor, dr. Bartha Károlyné Tikos Magdolna, Gocz Erzsébet, Becza Pál, Ferenczy Árpádné Bitai Mária, Kiss Árpádné Seprödi Anna, dr. Konsza Samu, Váncsa Ilona – a felsorolás nem teljes.
Persze, az iskolának felekezeti jellege volt, közös elöljáróságban a Fiúgimnáziummal. Ez a jelleg maradt meg egy 1948. augusztus 3-án megjelent törvényig, amikor is állami kezelésbe került a tanintézet. Ez volt az ún. államosítás a tanügyben. Az új körülmények között a mai Mikes Kelemen Főgimnázium régi (volt Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskola) és a volt római katolikus zárda (ma megyei hadkiegészítő központ) épületeiben működött 1961-ig.
Zakariás Erzsébet, mindannyiunk Zaki mamája, hét évig (1945–1952) töltötte be az igazgatói tisztséget, miután az 1944–1945-ös tanévben aligazgató volt.
Málnásy Erzsébet néven 1908. május 21-én született Fogarason, Málnásy Károly és Simon Erzsébet voltak a szülei. Édesapja Fogaras után a nagyhírű nagyenyedi Bethlen Kollégium tanára, majd igazgatója volt. Leánya itt végez négy évet, majd két évet a szintén enyedi Titu Maiorescu Gimnáziumban mint magántanuló. Középiskoláit a kolozsvári Leány Főgimnáziumban végezte 1927-ben. Ezt követően a kolozsvári Ferdinánd Király Tudományegyetemen tanul, francia–román szakból szerez tanári diplomát. Közben egy évet a franciaországi Dijon-ban is tanul, később magyarból szakosítja magát.
1931. szeptember 1-jén kezdi meg tanári pályafutását a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium Leánygimnáziumában, ahol 1936-ig tanít. Egy évig a kolozsvári Leány Főgimnázium tanára, majd ismét visszakerül első munkahelyére, ahol nyugdíjazásáig tanít, illetve annak hét évig igazgatója.
Az igazgatói tisztséget 1945-ben foglalta el, nem kinevezés, hanem a tantestület választása útján. Mindenki megelégedésére, mintaszerűen végezte hét évig a rábízott feladatokat, 1952-ben mégis leváltották. Az eset mögött politikai indíttatás állt. Ugyanis férjét, a jó hírnevű gyógyszerészt, Zakariás Istvánt – aki 1947-ben magán gyógyszertárat nyitott – 1948-ban az államosítással kizsákmányolónak minősítették. Kelemen József szavaival élve: ha megkésve is, de egy ,,kizsákmányoló” felesége nem lehetett vezető tisztségben – maradt hát tanár.
Pályafutását a becsületesség, a lelkiismeretesség, a megfontoltság, de mindenekelőtt az igényesség jellemezte. Magas szakmai tudással, széles látókörrel pozitívan hatott környezetére, munkatársaira, diákjaira egyaránt.
Hétéves igazgatóságát a minőség jegyében szerzett érdemeiért emelném ki. Olyan pedagógus és igazgató volt, aki jó nevet hagyott maga után, hírnevet szerzett iskolájának.
1991. január 9-én hunyt el Sepsiszentgyörgyön. Volt, még élő munkatársai, volt növendékei tisztelettel emlékeznek, emlékezünk rá.
