A község központjában áll keletelt, középkori eredetű református temploma, amelyet egykor ovális alaprajzú várfal kerített. A falgyűrű északi része hiányzik, a többit az idők során alacsonyabbra bontották. A falon sem lőrések, sem szuroköntő nyílások nincsenek, ezek valószínűleg egykor a felső részen, az időközben lebontott mellvéden kaptak helyet. A templomépítés kezdeteiről nem állnak rendelkezésünkre adatok. Egyes források szerint már a XIV. század elején állhatott itt egy kőből épült román stílusú templom, amelyet időközben átalakítottak. A templom reformáció előtti voltát nemcsak a stílusa és beosztása jelzi, hanem az északi falon talált befalazott sekrestyeajtó szemöldökgyámos, szedettélű kerete is.
Jelenlegi formáját 1961-ben nyerte el, amint azt a nyugati bejárat feletti latin felirat, valamint a déli főbejárat kőből faragott ajtókeretébe vésett N. M. monogram és az 1961-es évszám igazolja. Az N. M. minden bizonnyal az 1651. évi átépítést patronáló Mikó Miklós nevének latin sorrendű kezdőbetűit örökíti meg. Ugyanezen ajtó fölött a belső részen található a Mikó család címere, a három medvefejjel és a Példabeszédek könyve 15, 32 versének idézetével: „Aki elvonszolja önnön magát az tanítástól, megutálja az ő lelkit”. A hidvégi Mikó grófok mindig mecénásai voltak a sepsibodoki gyülekezetnek. A templom 1851. évi javítása is hidvégi Mikó Imre adományából történt.
A templom 250 férőhelyes, tágas belső tere (21 méter hosszú, 11 méter széles) hajó-szentély részre oszlik. A szentély érdekessége, hogy míg belül szabálytalan félkör alakú, addig külső oldalain szabályosan, a nyolcszög három szögével záródik. Szintén érdekességnek számít a templom keleti végében a falba épített szószékfeljáró és a szószék feletti kisebb méretű ablak. Ugyanígy a karzati feljáró, mely a templom délnyugati sarkán levő vastagabb támpillérbe van beépítve. A templomszentély alatt a Mikó család kriptája található, amely több mint száz éve használaton kívül van. A sepsibodoki templom nyugati oldalának háromszögű oromzatával egyik legeredetibb emléke a középkori hangulatot ma is híven őrző épületeinknek.
A templomtól külön, a délnyugati részen van az ugyancsak középkori eredetű, kőből épített, utólag több ízben is magasított harangtorony, amely eredetileg a templomvár kaputornya volt. A torony három harangot rejt, melyek közül a legnagyobb, 300 kg-os 1871-ben készült, Kis János harangöntő munkája. A két 200, illetve 100 kg-os harang 1957-ben készült.
A várfalat a déli és nyugati részen kőből épített alappal és oszlopokkal, valamint fából faragott kopjafamintás díszkerítés övezi, amely 1950-ben épült, Fodor Lajos ácsmester munkája.
Istennek hála, az elmúlt három esztendőben sikerült megvalósítani a templom, illetve a torony újracserepezését és külső javítását.

Roth Levente