– Nem a szó klasszikus értelmében vett politikus, hogyan lehet szakértőként boldogulni egy olyan politikai környezetben, ahol a pártérdekek az esetek többségében felülírják a szakmai szempontokat?
– Nem lesz könnyű, de nem is lehetetlen. A politikai kísérletezések időszaka már így is túl hosszúra nyúlt Romániában, és véleményünk szerint az emberek is azt várják el tőlünk, hogy a szakmaiságot helyezzük előtérbe. A sepsiszentgyörgyi helyi tanácsban az elmúlt nyolc évben is végig erre törekedtem, és ezen a továbbiakban sem szeretnék változtatni. Hiszem, hogy közgazdászként és helyi tanácsosként szerzett tapasztalataim hasznosak lehetnek a bukaresti törvényhozásban.
– A városi tanácsban többnyire az RMDSZ-es többség biztosította a hátteret, a parlamentben erre már nemigen támaszkodhatnak. Mire számít?
– Az első mandátumban nem volt többségünk a tanácsban, elképzeléseinket szakmai érvekkel sikerült érvényesíteni. Hiszem azt, hogy pozitív hozzáállással, újfajta szemlélettel, párbeszéddel, érvekkel képesek leszünk román kollégáinkat is felsorakoztatni egy-egy fontos ügy mellé. Nem hiszem, hogy szükség van felesleges konfrontációra. Különösen, hogy a megoldásra váró problémák nem csak a romániai magyar közösség sajátos gondjai. Meggyőződésem, hogy ami jó a magyaroknak, az jó a románoknak is, ami jó Erdélynek, az jó Romániának is, és ez fordítva is igaz.
– Akkor mégsem kell megmenteni Erdélyt Bukaresttől?
– Közgazdászként átlátom a hazai  adózási rendszer működését, ezért is merem mondani, hogy ez nemcsak egy provokatív kampányszlogen, hanem egy súlyos tartalommal bíró, valós problémát közvetítő üzenet. Nemcsak Erdélyt, hanem az ország többi régióit is meg kell menteni a főváros jelentette túlcentralizálással, bürokratizmussal és legfőképpen a mértéktelen adóelvonással szemben.
– Hogyan lehetne enyhíteni az önkormányzatok függőségét?
– Sajnos, a valós, kézzelfogható decentralizáció és szubszidiaritás csak nyomokban fedezhető fel Bukarest gazdaságpolitikájában. Decentralizációról beszélnek, tulajdonképpen központosítás zajlik. Miközben világosan látszik, hogy az önkormányzat jobb gazda, mint az állam, nézzük csak meg a sepsiszentgyörgyi mozit vagy az iskolákat. Ugyanígy jó lenne átvenni a városi stadiont is, mert évek óta fel kellene újítani, korszerűsíteni. Meg kell változtatni a közpénzügyek törvényét, hogy az általunk befizetett adók helyben maradjanak, és helyben rendelkezhessünk a pénzek fölött. Ezt jelenti a pénzügyi autonómia.
– A székelyföldi megyékben van-e elég potenciál ahhoz, hogy pénzügyi autonómia esetén önállóan tudjanak gazdálkodni? Szakembereink rendelkeznek-e megfelelő tudással és felkészültséggel?
–  Az autonómiaellenes retorika része, hogy a magyar megyék szegények. De a híresztelésekkel ellentétben a székelyföldi megyék nem eltartott megyék! A számok nem hazudnak, még akkor sem, ha a rendszer sajátosságai miatt a statisztikák egy részére nincs rálátásunk. Az állami költségvetésbe utalt összegekből, a sikeresen lehívott uniós források arányából, valamint a foglalkoztatási mutatókból világosan látszik, hogy Székelyföld gazdasági szempontból igencsak erős régió, amely képes stabilan megállni a saját lábán. Önkormányzati vezetőink jól felkészült szakemberek, akik nagyobb mozgástér esetén még többre lennének képesek. Ezért van szükség arra, hogy megerősítsük az önkormányzatokat, és nagyobb mozgásteret  biztosítsunk, hiszen csak így fenntartható a fejlődés. Mindez helyi szinten akár most is megvalósítható lenne, ha nem kellene folyton Bukarest jóakaratát lesni, várni.
– Mit ért az önkormányzatok nagyobb mozgástere alatt?
– Az elmúlt évek tapasztalatai, a mindenkori prefektussal folytatott szélmalomharc megerősítette bennem azt a meggyőződést, hogy amíg bukaresti hivatalnokok döntenek arról, milyen nevet kaphat egy utca, vagy hogyan nézhet ki egy köztér, addig megnyirbált hatáskörű önkormányzatokról beszélünk, amelyek nehezen tudnak hatékonyan működni. Köztudott, hogy a helyi adóbevételek oroszlánrésze fölött Bukarest rendelkezik: a közepes cégek és a nagyvállalatok, de az önkormányzati vállalatok is, mint például a Tega, a fővárosban adóznak, ahol tetszőlegesen döntenek a pénz felhasználásáról: egy részét más megyéknek osztják, amit pedig visszaadnak, sok esetben célirányosan teszik. Nem mindegy, hogy mi építünk-e iskolát és templomot vagy mások csendőrlaktanyát! Nem mindegy, hogy pedagógusainknak és orvosainknak jut nagyobb fizetés, vagy az erőszakszervezetek kapnak bérkiegészítést, csak mert itt dolgoznak a mi vidékünkön! Ezért kell növelni a települések döntési jogkörét. A pénzügyi autonómia pedig megteremtené a szükséges erőforrásokat.
– Az alacsony bérek még mindig problémát jelentenek az emberek számára, Székelyföldön is gyakori a minimálbér...
– Országos jelenségről beszélünk mindaddig, amíg milliós nagyságrendű azoknak a munkavállalóknak a száma, akik minimálbérért dolgoznak. Ez elsősorban a vidéki kisvárosokra jellemző, mint amilyenek a székelyföldi városok is, ahol kevesebb a magas béreket biztosító munkaadó száma. Vonzóbbá kell tenni a székelyföldi, erdélyi településeket a befektetők számára, akiknek a jelenléte magasabb bérezést is jelentene. Emellett mindenképp szükség van a minimálbér emelésére. A mi javaslatunk az, hogy 2020-ig érje el a minimálbér a 2000 lejt, párhuzamosan a vállalkozók adóterheinek csökkentésével. Nehéz erős közösséget építeni, miközben az emberek a mindennapi megélhetéssel küszködnek, ezért tartjuk fontosnak, hogy ilyen konkrét javaslatokat is előterjesszünk.
– Bankban dolgozó szakemberként napi szinten szembesül a devizahitelek problémájával. Van kiút ebből a helyzetből?
– A parlament elfogadta a svájcifrank-alapú jelzáloghitelek lejre váltását előíró jogszabályt, de ez még nincs kihirdetve, tehát nincs rendezve a probléma. Barátaim és ismerőseim eseteiből tudom, hogy mekkora anyagi erőfeszítés hónapról hónapra egyre drágábban megvásárolni a törlesztéshez szükséges eurót vagy frankot. Én egy olyan jogszabály mellett tenném le a voksomat, amely nemcsak a svájcifrank-alapú, hanem az összes devizahitelre kiterjedne.
– A gazdasági problémák kihatnak a társadalomra is, manapság gyereket nevelni sokak számára anyagi teher, ez a magyar közösségre nézve különösen aggasztó.
– Számos olyan, hazai viszonylatban teljesen újszerű elképzelés van a tarsolyunkban, amelyekkel pozitívan befolyásolhatóak a demográfiai folyamatok. Elsősorban a fiatalok lakhatási problémáit kell megoldanunk, de hatékonyabban, mint ahogy az Első ház program és az ANL-rendszer tette. Mindkettő rosszul vagy döcögősen működött, az előnyök mellett számos hiányossággal rendelkezett: az Első ház program kiváló lakásvásárlási lehetőséget adott a fiataloknak, de a szűkös keret miatt működése a mai napig nem folytonos. Ami az ANL-s lakásokat illeti: bukaresti árakat állapítottak meg, ami például Sepsiszentgyörgyön elérhetetlenné tette a lakások megvásárlását. Mindkét esetben sürgősen jogszabály-módosításokat kell eszközölni.
– Ha van, ahol lakni, jöhet a család, jöhetnek a gyerme­kek is...
– Így van! Az a célunk, hogy a gyerekvállalás ne legyen teher egy családnak, újfajta adózási rendszert javasolunk, amellyel a dolgozó szülőkön kívánunk segíteni jövedelemadó-kedvezményt nyújtva. Egészen pontosan ez azt jelenti, hogy két gyermek esetén a szülők a jelenlegi 16 százalék helyett 12, három gyermek esetén 10, négy gyermek esetén pedig 8 százalék jövedelemadót fizetnének. Egy ilyen intézkedés ma 155 ezer magyar családot érintene.
– A Sepsi-SIC klub elnökeként közelről megtapasztalta, hogy milyen súlyos gondok vannak a sport területén. Hogyan lehetne javítani a helyzeten?
– A kupagyőztes és kosárlabda román bajnok Sepsi-SIC csapatának tagjaként felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, viszont olyan problémákkal is szembesültem, amelyek időnként megoldhatatlannak tűnő akadályokat gördítettek utunkba. Mindenekelőtt szükség van egy új sporttörvényre, amely félreérthetetlenül és átláthatóan szabályozza a szponzorálási rendszert – beleértve az önkormányzati, közpénzből származó támogatásokat is –, megoldja a sportbázisok hovatartozását, szabályozza azok helyi szintű működtetését, lehetővé teszi a létesítmények korszerűsítését, illetve újak építését, továbbá gondoskodik a sporttársadalom minden szegmenséről, kezdve az utánpótlástól az edzőkig.
– Miért fontos elmenni december 11-én szavazni?
−A valódi tétje a választásoknak Székelyföld jövőjéről szól. Meg kell akadályozni a közigazgatási átszervezést, hogy ne egy Fehér, Brassó és Szebennel alkotott szupermegye része legyünk, 25 százalékos kisebbségben. Tovább kell fejleszteni régiónkat, hogy élhető, szerethető és gazdaságilag erős Székelyföldet hagyjunk gyerekeinkre. December 11-e közösségünk jövőjéről szól, és ezért mindannyian felelősek vagyunk. Arra kérek mindenkit, hogy éljen választási jogával és szavazzon Székelyföld jövőjére!
(Fizetett hirdetés)