– A Kovászna Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetőjeként ismerik a legjobban, de keveset tudnak magánéletéről. Mutassa be nekünk Könczei Csabát, a mindennapok emberét is.
– Mezőgazdasági gépészmérnöki szakon végeztem Brassóban, 1990-ben. A mezőgazdasági igazgatóság volt első munkahelyem, akkor tanácsadóként dolgoztam. 2000-ben a Horticom Rt.-hez kerültem, majd a magánszektorban is megfordultam. 2010 júliusától vagyok a mezőgazdasági igazgatóság vezetője. Nős vagyok, két fiam van. A sport fontos szerepet játszik az életemben, jelenleg az Alpin Sport Egyesület soros elnöke vagyok, önkéntes hegyimentőként is dolgozom. Szeretek horgászni, kedvencem a Sepsi SIC kosárlabdacsapat.
– Miért vállalta a jelölést?
– Tulajdonképpen a gazdák javaslatára vállaltam el a jelöltséget. A parlamentben, a minisztériumokban legtöbbször úgy hozzák meg a mezőgazdasággal, állattartással kapcsolatos döntéseket, hogy nem ismerik a helyi igényeket, nem kérik ki a gazdák véleményét. Képviselőként a gazdatársadalom és törvényhozás közötti kapcsolatot kívánom szorgalmazni és szolgálni, hogy a törvényhozó a gazda érdeke szerint döntsön, hogy a termelők időben tudomást szerezzenek az őket érintő döntésekről. A gazdák érdekében, a vidék fejlődése iránti felelősségvállalással szeretnék dolgozni. Úgy gondolom, hogy nemcsak a falvakon élőknek, hanem egész közösségünk számára fontos, hogy a gazdák a legjobb minőségű alapélelmiszereket tehessék asztalunkra, mindenki számára elérhető áron.
– A gazdák egyik legnagyobb problémáját a vadak okozta károk jelentik. Hogyan látja Ön ennek a kérdésnek a megoldását?
– A vadkárokat teljes mértékben kiküszöbölni nem lehet, de azt el kell érni, hogy csökkenjen mértékük, azt is meg kell oldani, hogy az okozott károkat minél hamarabb, valós értékben térítsék meg az illetékesek. Legtöbb harminc napos határidőt kell megszabni a kifizetésnek, ha ezt meghaladják, a produktív érték után is kárpótlást kell fizetni. Meg kell fizetni a termelési kiesést, például a tej értékét, az időben elérhető szaporulat, borjú, bárány ellenértékét is. De nem a kárpótláson kellene hogy legyen a lényeg. A gazdák nem a kárpótlásért dolgoznak, hanem háborítatlanul akarják megművelni földjeiket, nevelni jószágaikat úgy, hogy ne csak nekik kelljen megvédeni területeiket, állataikat a vadakkal szemben, hanem a vadásztársaságok, az állam is tegyen meg mindent azért, hogy a vadak a vadászterületeken maradjanak.
– A vadak mellett sokszor az illegális legeltetés is kárt okoz a termelőknek…
– Valóban, ez is égető probléma, a törvénykezés túl lazán kezeli a haszonállatok okozta károkat. Úgy kell alakítani a törvényt, hogy könnyebben, bírósági eljárás nélkül felelősségre lehessen vonni az állataival kárt okozó, felelőtlen gazdát. Ugyanakkor a közösségek fellépése is segíthet, nem szabad annyiba hagyni, ha kárt okoznak a juhok – ugye főleg erről beszélünk –, azonnal feljelentést kell tenni. Az állattartó gazdák mentalitásváltására is szükség van. Meg kell érteniük, hogy a magán- vagy közösségi tulajdon szent, oda belépni nem lehet, hacsak engedélyt nem ad a birtokos.
– Többször említette a törvénykezést. Véleménye szerint milyen törvények szolgálnák a gazdák érdekeit?
– Akkor jók a gazdákat érintő törvények, rendeletek, ha átláthatóak, egyértelműek, könnyen és csak egyféleképpen értelmezhetőek, ha nem változnak követhetetlen iramban, ha mindenkire egyaránt vonatkoznak.
– A támogatási rendszer épp az átláthatatlanság, az állandó változtatás miatt érthetetlen a gazdák számára. Hogyan változtatna ezen?
– A támogatások igénylése egyszerű procedúra kellene hogy legyen, mellőzni kell a jelenleg létező, fölösleges bürokráciát. Pontosan, az EU normák szerint előírt periódusok elején kellene kifizetni a támogatásokat, és nem véletlenszerűen, előre nem látható időpontokban, ahogy most történik. A támogatások mértékét a mezőgazdasági év elején kell ismerni, hogy erre is alapozva tervezhessenek az igénylők. Rendkívül fontos lenne, hogy a háromszéki gazda is ugyanannyi támogatást kapjon, mint amennyit nyugati gazdatársai.
– A termények, tej, élő állat értékesítésével is komoly problémák vannak. Milyen lehetséges és időben elérhető megoldást lát erre?
– A szabadpiac nem alakul a gazdák, szövetkezetek elvárása szerint: a termelést kell a piaci igényekhez igazítani. A gazdának tájékozódnia kell a piacról, árakról, kínálatról, keresletről. Nem biztos, hogy mindig jó a hagyományos termelési struktúra, ezért nem kell félni új lehetőségek kipróbálásától. A politika is kellene hogy segítsen, főleg abban, hogy visszaszoruljon a  nagy üzletláncok monopóliuma. Jó a szupermarket-törvény, mely előírja, hogy a környéken megtermelt alapélelmiszereknek kell többségben lenni az áruházak polcain. Viszont nem biztos, hogy a helyi termelők egyénileg képesek a megfelelő mennyiségű, minőségű árut szállítani, erre a problémára megoldást jelenthet a gazdák szövetkezése.
– A gazdák együttműködése még gyerekcipőben jár Háromszéken. A gazdák a kollektívvel teszik egyenlővé a szövetkezeteket?
– Valóban van egy ilyen elzárkózó gondolkodásmód. De van jó és követni való példa is. Felső-Háromszéken sikeresen működik a Kézdi Lacto Coop szövetkezet, mely a tejtermelő gazdák számára oldotta meg az értékesítést. Ugyanez érvényes más ágazatokban is. Zágonban például az élő állatok értékesítésének megszervezésén dolgozik a helyi gazdaszervezet. Támogatom ezt a kezdeményezést, minden más hasonlót is. Meg kell érteni: ahhoz, hogy jobb árat kapjunk az áruért, nagy mennyiségben, kiváló és azonos minőségben kell piacra vinni a terményeket. Ez közös munkával, szövetkezéssel lehetséges. Nem tudjuk elégszer kihangsúlyozni, a szövetkezés nem azonos a rossz emlékű kollektivizálással, a szövetkezetben a gazdának megmarad a tulajdonjoga földje, állata fölött. Ma a szövetkezés azt jelenti, hogy közösen döntenek, mit és mennyit termelnek, közösen szerzik be a szükséges vetőmagot, műtrágyát, vegyszereket, közösen tárolják a terményt, és közösen, szervezett módon értékesítik azt. Egyesítik erejüket, így is lehet mondani. 
– Többször kijelentette, hogy a gazdák számára is alapvető, hogy tájékozottak legyenek. Milyen téren kell tájékozott lenni?
– Konkrét eseteket mondok. A Vidéki Befektetéseket Kifizető Ügynökség a pályázatok beérkezése sorrendjében ítéli meg a támogatásokat. Aki hamarabb leteszi az iratcsomót,  nagyobb eséllyel pályázik. Az iratcsomó összeállításához is információkra van szükség: milyen pályázatot írtak éppen ki, milyen feltétellel, határidővel. Aki ezt hamarabb tudja, nagyobb az esélye, hogy sikeresen pályázzon. Ugyanúgy esélyesebb az, aki időben értesül a támogatási formákról, vagy a pályázati feltételekhez tudja igazítani gazdaságát, aki tájékozódik az esetleges törvénymódosításokról – meg tudja tenni a szükséges lépéseket, hogy a módosítások után is a törvényes keretek között maradjon. A gazdáknak a Bukarestből jövő információk konkrét hasznot, előnyt hozhatnak – ezt az ügyet is kívánom támogatni parlamenti képviselőként. 
– Kampányában a városon lakók felé is fordult. Hogyan látja a falu-város egészséges kapcsolatát?
– A nagy élelmiszerüzletek polcai roskadoznak a zöldségtől, gyümölcstől, tejterméktől, húsárutól. De milyen élelmiszerek ezek? Olyanok, melyeket nem szívesen adunk gyerekeinknek, és mi sem szívesen fogyasztjuk. Viszont a gazdáink által termelt élelmiszerek, alapanyagok, természetesek, egészségesek, nincsenek tömve vegyszerekkel. Támogatni kell a gazdákat, hogy ilyen élelmiszereket állíthassanak elő, hogy egészséges táplálékot biztosíthassanak a városon élők számára is. A vidék fejlődése ezért fontos a városon lakók számára is. Egyre többen választják a falusi életet, jó levegőre, érintetlen környezetre vágynak, legalább hétvégeken, vakációk idején. De falun is víz kell, csatorna kell, jó utak kellenek. Bukarestben lehet elérni, hogy pénz jusson a legkisebb települések számára is, hogy falvaink gyarapodhassanak, hogy jobb, kényelmesebb élete legyen az ott ideiglenesen vagy állandóan élőknek.
– Ön az RMDSZ képviselői listáján a negyedik helyen szerepel. Hogyan látja, befutó lehet ez a helyezés?
– Soha nem volt annyi esély, mint most, hogy Háromszéknek négy magyar képviselője legyen a parlamentben. Megvalósult a magyar–magyar összefogás, nincs magyar–magyar versengés. Az RMDSZ-nek 7–8000 szavazattal kell többet kapnia az elmúlt választáshoz képest, és akkor négy képviselőjelölt lesz bejutó. Úgy érzem, ez megvalósítható, bízok benne, hogy december 11-én falu és város egyaránt meg fog mozdulni, az összefogás eredményeként nőni fog a szavazók száma. Arra kérek mindenkit: menjenek el szavazni, tegyenek meg mindent, hogy Háromszéknek négy képviselője legyen a parlamentben. Ígérni nem ígérek, de arról biztosíthatom önöket, hogy képviselőként egyaránt fogom szolgálni a falun vagy városon élőket, mindenkit saját érdeke szerint.

(Fizetett hirdetés)