Az életben legjobb fiatalnak lenni, mindennek örülni, és vidámnak lenni. Ha sírnod kell, akkor is nevess, ne gyűlölj senkit, mindig csak szeress – mondják. Ezeknek a gondolatoknak a megvalósítását éreztük az új lelkésztől, amikor először megszervezte a már nagyon régen hiányzó, színvonalas ifjúsági misét. Az ifjakkal együtt üzentek a jövőnek: itt maradunk, és arra törekszünk, hogy szeretetet nyújtsunk. Ennek a szeretetnek a kisugárzását éreztük akkor is, amikor a  katolikus nőszövetség kezdeményező készségének köszönhetően a felekezetek közösen, jó hangulatban ünnepelték az advent kezdetét. A plébánossal együtt éneklő ifjakat nézve meggyőződéssel valljuk, hogy az új  lelkész által kezdeményezett léleképítő, a megmaradást szolgáló munka nemcsak a hóban, a csillagokban, az  ünnepi foszlós kalácsban, a díszített fákon, hanem a szívekben is elhozza majd az igazi karácsonyt!
Az ökumenikus női kórus első fellépése megerősítette azt a mindig időszerű gondolatot, hogy közös ünnepléseinkkel szebbé tesszük a közösség életét. Ha az új lelkésznemzedék minden tagja így végzi hivatását, megmaradnak a harangjaink, Erdély templomaiban a közös Krisztus-hitet vallók és az egy nyelvet beszélők szívét az egyetértés, a szeretet, a megbocsátás érzése fonja mindig át, nem a fejünkre hulló por és régi vakolat alatt fogunk énekelni.
Az új lelkésznek sikerekben gazdag tevékenységet, kitartást kívánok léleképítő munkájában, elkövetkező küzdelmeinkben.

Zsigmond Sándor