Kilenc nap van még a parlamenti választásokig, ennyi idő alatt kell dönteniük a még bizonytalan polgároknak arról, hogy kire, melyik pártra vagy jelöltre szavazzanak. A piaci kínálat nem túlságosan biztató (a románok számára sem, a magyarok bizalmát pedig ugyanaz a – részben megújult – szervezet kéri), de ez van, hiába szeretnénk valami jobbat vagy talán csak mást, nem az ideák és ideálok súlyát kell latolgatni, hanem különböző érdekek és nagyon is esendő emberek várható együtthatását. Ez pedig sehol, még az erős demokráciákban sem egyszerű feladat, legalábbis azok számára nem, akik voksukat nem önműködően adják, hanem következményeit is próbálják felmérni. Na meg azt, hogy a mások, a többség akarata merre billenti el az erőviszonyokat...
Könnyű lenne mindezt azzal ellegyinteni, hogy Románia sorsa a románokon múlik, rajtunk, magyarokon csak annyi, hogy a nem éppen hibátlan, de egyetlen magyar érdekképviselet arányosan vagy az alternatív küszöb nyújtotta, inkább jelképes módon lesz jelen az új törvényhozásban, amely a következő ciklusban nemcsak ünnepelni akarja a százéves Romániát, hanem újrafogalmazni is lakóinak, helyesebben vezetőinek szemlélete szerint.
Látszólag mindegy, hogy ebben a folyamatban kilenc vagy huszonkilenc magyar honatya vesz részt, hiszen az öt, sőt, 1990-ben még hét százalékon álló RMDSZ 27 év alatt sem ért el átütő sikert a kisebbségi jogok érvényesítésében, akkor sem, amikor a mérleg nyelve volt a kormányban, képviselni pedig kevesebben is tudnak. Tagadhatatlan, hogy a magyarellenesség azóta erősödött újra fel, amióta az RMDSZ kiesett a hatalomból, lehet ezt külső okokra is fogni – foszladozik a NATO- és az EU-csatlakozás miatt felöltött köpeny, kivillog alóla az idegengyűlölet, intolerancia és sok más takargatni való –, de a cél sajnos világos: ki akarnak szorítani minket, minimalizálni akarják jelenlétünket a döntéshozásban is, életterünkben is, hogy a százéves Romániában a közvélemény-kutatások hibahatárára csökkenjen a nemzetiségek aránya. Régebb – még a kommunizmusban is! – legalább a nyilatkozatok szintjén hirdették a „románok, magyarok, németek és mások” teljes egyenlőségét, ma egyetlen román párt sem vesztegeti erre az idejét. És akárhogy lépünk, akár otthon maradunk, akár a tulipánra szavazunk, akár mást választunk, ezek a pártok fognak a következő években többséget alkotni, kormányt alakítani, döntéseket hozni. Rólunk is. Őket erősítsük vagy magunkat?