M. Szlávik Tünde tárcanovelláiKözénk búvik a boldogság

2016. december 3., szombat, Irodalom

Éjfél után szokott mellém bújni. Első álmából megébredve az embert eltölti valami határtalan, mély szeretet. Minden olyan valószínűtlenül puha: a párnák, a takarók, a testünk. Mintha nem is lennének csontjaink. Ehhez ké­pest elég szorosan átöleljük egymást.

 

Tökéletesen felvesszük a klasszikus pózt, én vagyok a nagykanál. Aztán persze rögtön kiszabadítja magát − férfi, egy percig sem bírja a kötöttséget. Hasára fordul, s már alszik is. Én meg többnyire teljesen felébredek. Betakarom, bár tudom, hogy azonnal lelöki magáról a textilt, legszívesebben meztelenül lenne reggelig, de nekem működnek, sőt, turbó üzemmódban funkcionálnak védelmező ösztöneim. Takaró vissza, kislámpa fel. Olvasni próbálok, hogy szívem dübörgését csillapítsam, aztán mégis inkább őt nézem. Két kispárna közé fúrta be a fejét, ki sem látszik az orra. Vigyázva kimentem a fullasztó helyzetből. Az előbbi össze­bújásra vágyom, ezért óvatosan megsimogatom. Nehéz eltalálni azt a pontot, amitől csak testhelyzetet változtat, de nem ébred fel. Ha felébred, mindenféle mozgalmas kívánságai vannak, meg beszélgetni akar. Ahhoz már túl késői ez az óra. Én csak azt akarom, hogy ismét hozzám simuljon, hogy a lélegzete megborzongassa a bőrömet, hogy érezzem a hajszálai csiklandozását. Sikerült! A fejét beékeli a vállgödrömbe, mélyet sóhajt. Szagmintát veszünk egymásról, ezt nem lehet finomabban kifejezni. Elkábít, amit érzek, a könyv lassan kicsúszik a kezemből. Elszenderednék, de birtokló mozdulattal hirtelen átveti rajtam a jobb lábát. Lassan lecsúsztatom hasamról a térdét, mire sértődötten hátat fordít, s a fenekét nyomja az oldalamhoz. Így is jóóóó! Csak ismét be kellene takarnom. De nem tudom, megtettem-e. Filmszakadás.
Az óra pittyegése ébreszt. Megszüntetem a zajt. Persze a paplan tetején fekszik. Nem bírok ellenállni, finoman belecsókolok a nyaka hajlatába. Éppen csak megérintem a számmal, szinte csak a levegőt simogatom. Valószínűleg a légvétel ritmusának megváltozása ébreszti fel, lustán rám néz, nyújtózik egyet, végigsimít az arcomon:
− Jó reggelt, Anya!
− Jó reggelt Kincsem, aludj csak, korán van még. Megyek, főzöm Apának a kávét.
A franciaágy túloldaláról férjem mosolyog vissza, egyszerre mozdulunk. Takarót tartó kezeink összeérnek, védő sátrat képeznek éjfél után megint közénk vackolódó kisfiunk felett. Reggel van, a közeli buszmegállóból lassan kihúz a fél hatos busz.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 512
szavazógép
2016-12-03: Máról holnapra - Demeter J. Ildikó:

Nemszeretem választásunk

Kilenc nap van még a parlamenti választásokig, ennyi idő alatt kell dönteniük a még bizonytalan polgároknak arról, hogy kire, melyik pártra vagy jelöltre szavazzanak. A piaci kínálat nem túlságosan biztató (a románok számára sem, a magyarok bizalmát pedig ugyanaz a – részben megújult –  szervezet kéri), de ez van, hiába szeretnénk valami jobbat vagy talán csak mást, nem az ideák és ideálok súlyát kell latolgatni, hanem különböző érdekek és nagyon is esendő emberek várható együtthatását. Ez pedig sehol, még az erős demokráciákban sem egyszerű feladat, legalábbis azok számára nem, akik voksukat nem önműködően adják, hanem következményeit is próbálják felmérni. Na meg azt, hogy a mások, a többség akarata merre billenti el az erőviszonyokat...
2016-12-05: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Létlelet. Kampányban. Kónya Albert Attila grafikája