Nagyon valószínűnek tartom, hogy a jelenlegi paradigmaváltás – iskolaügy, Erdély védelme stb. –  beleilleszkedik a kampányba, meg kell valamilyen módon győzni az embereket, hogy szavazzanak. Tudatosan mellőztem a „választás” szót.
De riasztóbb számomra az, ami a kommentekből sugárzik, az a nagyfokú gyűlölet, a mindent csak feketében látó siránkozó hozzáállás, a mocskolódó, alpári stílus, az egymást letaglózó, más véleményt kizáró magatartás. Semmi esetre sem szeretnék ebbe a csoportba tartozni.
Örök optimista voltam és vagyok. Meggyőződésem, hogy többet visz előre a megoldások keresése, mint annak a bizonyítása, hogy miért nem lehet valamit megcsinálni, miért nem időszerű egy adott probléma felvetése. Megfelelően csomagolva mindig időszerűvé lehet tenni bármit, de akkor a konfrontációt is vállalni kell.
Derűlátásomból kiindulva észlelem: hiányoznak az RMDSZ listájáról a vásárhelyi, megalkuvó magatartásukról ismert öregek. Ha ennek ára a megszavazott kiemelt nyugdíj volt, akkor lehet, hogy megérte. Persze maradtak is még, de bízzunk benne, hogy ez egy folyamat kezdete. A megadott hang is valamivel konkrétabb, majdnem radikálisabb, mint az előző kampányokban. Valószínű, hogy azoknak van igaza, akik ezt is kampányfogásnak tekintik, de az ígéreteket számon is lehet kérni, hivatkozni lehet rájuk mindkét oldal részéről.
Egy valamiben választhatunk: a Diaconu típusú alakoknak engedünk nagyobb teret, vagy megpróbáljuk szűkíteni ezek mozgásterét. Ha nem megyünk el szavazni, akkor az előbbit választjuk. Igaz, akkor bebetonozzuk az RMDSZ-t, de egyelőre ez az egyetlen olyan, többség által támogatott és a választáson részt vevő szervezet, amely felvállalja a magyar érdekképviseletet. És az is meggondolandó, hogy mind belföldön, mind külföldön az RMDSZ-t tekintik egyetlen legitim képviselőnknek.
Lehet alulról jövő kezdeményezéssel más szervezetekben gondolkodni, de erre sem időnk, sem pénzünk, sem a társadalom részéről reális fogadókészség nincs. Próbáljuk meg az RMDSZ-t és a többi politikai és civil szervezetet együttműködésre kényszeríteni. A választási kampány során fel lehet vetni konkrét kérdéseket, amelyekre az adott választ később számon lehet kérni. Mondhatjuk, hogy bár megígérték, és úgy sem tartják be, de az ígéretekkel való újabb és újabb szembesítések kényszerítő erővel bírhatnak. Meg lehet kérdezni például a jelölteket, hogy milyen konkrét elképzeléseik vannak arról, hogy gyermekeink ne külföldön keressék boldogulásukat, tervezik-e a kivételezett személyek csoportjának megszüntetésére vonatkozó törvénytervezet benyújtását, milyen együttműködési elképzeléseik vannak a többi érdekképviseletet felvállaló pártokkal, szervezetekkel, milyen konkrét terveik lennének a nyilvánvaló jogsérelmek orvoslására, van-e elképzelésük a helyi vállalkozások, szervezetek, közalapítványok konkrét támogatására...?

Szakács Béla, Sepsiszentgyörgy