Ha tél van, akkor szárnyas barátainkra is gondolni kell. Legtöbbször gyermekeink, iskolásaink gondoskodnak róluk tanító nénik, szakos tanáraik segítségével. Sikeresnek és felette hasznosnak mutatkozott az az akció, melyet ugyan a megyei Rara Avis Madártani Egyesület kezdeményezett, de a kőröspataki Kálnoky Ludmilla-iskola tanulóinak, a helyi fiataloknak és az önkormányzatnak a segítségével vált valóra.
„Ha már túlléptük Szent András napját, / Zúzmarában fagy hajnali hideg, / A felkelő nap szelíd sugarát / A cinege egy ágon várja meg”... Nem tudtuk, hova tegyük a témába vágó kedves sorokat, szerzője – Rozontzi Lajos – is ismeretlen volt számunkra. Bogdán Anikó, a Mikes Kelemen Főgimnázium diákja ajándékozta meg a népes hallgatóságot a Madárálom című verssel. Félszáznyi madárbarát – kicsi és felnőtt – hallgatta, miután a metsző nyugati szélben megérkeztünk a mintegy négy kilométer hosszú gyalogútról. A helyi fiatalok a kőröspataki mezőben harminc kifúrt lyukba helyezték el a lesőfákat (T alakú, magas oszlopokat) a téli nappali ragadozómadarak számára. Lesőfákról ugyanis könnyebben célba vehetik az élelmükként szolgáló kártevőket. Sajnos, egyre kevesebb mezős területeinken a magányos fa, mert állítólag akadályozzák a gépi megművelést, madaraink pedig ezek hiányában nem tudják könnyen becserkészni a kártevő rágcsálókat. A kegyetlen időjárás ellenére is jó volt látni, hogy a kőröspataki gyerekek lelkesedéssel segítettek a munkában, az őket irányító Gaál Zsuzsának, a Kálnoky Ludmilla-iskola biológia szakos tanárának volt és van gondja arra, hogy tanítványai számot vessenek a madárvédelem fontosságáról, ugyanis iskolájukban sikeresen folyik a madáretetés, és eddig tucatnyi madárfajjal ismerkedtek meg.
– Egyesületünk új, hasznos madárvédelmi programjának közösség-összekovácsoló jellege van – tájékoztatott Kelemen László, az említett egyesület elnöke. – Örvendünk, hogy a községvezetés is részt vesz közös programunkban. A lesőfák elhelyezésével nem merül ki az akció, szemléltető és szórakoztató-nevelő jellegű vetített képes előadásokat tartunk majd, hogy a tanulók-gyerekek elmélyíthessék ebbéli ismereteiket. Ők fogják mezőrészenként, időközönként távcsövekkel megfigyelni-lejegyezni a madarak mozgását.
Akciónk másnapján már jelezték, hogy az egerészölyvek birtokukba vették a lesőfákat (miként azt felvételünkön is látni lehet), s elmondhatjuk, hogy beáll az egyensúly az ölyvek és a mező kártékony egér-pocok populációi között. Mi több, a lesőfákat nemcsak a nappali ragadozók, hanem az éjjeliek, vagyis a baglyok is igénybe szokták venni.
– Felmértük a madárvédelmi mozgalom jelentőségét – jegyezte meg Kisgyörgy Sándor polgármester –, és besegítünk az egyesület munkájába, mert nem annyira az anyagiaktól, mint inkább a jóakarattól függ kivitelezése. A gyerekeken keresztül a felnőttek is tudomásul veszik ennek fontosságát, s így bizonyára a mezőgépek vezetői, a traktoristák is vigyázni fognak gyermekeik munkájára, a kihelyezett lesőfákra.
– A régi gazdaember több szempontból is valóságos kincsnek tartotta a mezőn a fát – fejezte be a megbeszélés végén Kelemen László. – De mert ezek egyre ritkábbak, a rágcsálók hadát pusztító ragadozó madarak akarva, nem akarva kiszorulnak a mezőről, egyre kevesebb a számukra alkalmas beszálló fa. Ezeknek hiányában már nem tudják hatékony módon elvégezni azt a feladatot, amit a természet szánt nekik. Hiába van egér-invázió, az ölyv kénytelen odarepülni, ahol könnyebben meg tudja szerezni táplálékát. Szánalmas látvány, amikor egy-egy gatyás ölyv – amely egyébként a magasság félelmetes ura – egy fagyos földkupacon áll, kínosan keresi élelmét. Lesőfák felállításával kellene ellensúlyozni azokat a hibákat, amit az ember tett ezekkel az állatokkal szemben az elmúlt évtizedekben. Nem hiszem, hogy egy-egy T fa anyagi megerőltetést jelentene a gazdaembernek. Madárbarát unokák biztathatnák a nagyapákat ilyen nemes munkára is.
