– Miért vállalta a jelöltséget?
– Azt gondolom, azoknak kell ott lenni, ahol a döntéseket meghozzák, akik hisznek Székelyföldben, Székelyföld jövőjében. Ott kell bátran képviselni régiónk érdekeit, ahol rólunk, a jövőnkről döntenek. Ezt várja el tőlünk a közösség. Én hiszek a megújulásban, hogy új fejezetet tudunk nyitni Székelyföld történetében, mert ennek a történetnek mindannyian aktív szereplői vagyunk. Székelyföld legnagyobb problémája az, hogy a döntések többsége nem a régió érdekében történik. Jó esetben egy mellékszál, egy mellékvágány vagyunk a központi politika asztalán. Jó esetben. Rosszabbik esetben pedig szándékosan akadályozzák azt, hogy ebben a régióban az élet jó és élhető legyen. A román állam jelenleg úgy viselkedik Székelyfölddel, a székelyföldi emberekkel, mint egy rossz szülő. Mindenki tudja, akinek gyermeke van, hogy ha túl szigorúak vagyunk a gyermekeinkkel, ha soha semmiben nem engedünk, azzal csak azt érjük el, hogy lázadni fognak ellenünk. Sokkal jobb olyan szülőnek lenni, aki figyelembe veszi gyermeke akaratát. Arról kell meggyőznünk Romániát, tegye félre a szigorú szülő szerepét, és viszonyuljon hozzánk több bizalommal és nagyvonalúbban. Én azt gondolom, hogy egyedül az intenzív közösségi akarat az, amely előbbre tudja vinni az erdélyi magyarság ügyét. Ezzel először akkor szembesültem, amikor pár évvel ezelőtt több civil szervezettel közösen egy árnyékjelentést nyújtottunk be az ENSZ-hez Székelyföld helyzetével kapcsolatosan. Akkor értettem meg azt, mennyire fontos, hogy nemzetpolitikai kérdésben az erdélyi magyar társadalom tökéletes konszenzust mutasson fel. Ez az egyedüli járható út, ez tudja egyedül előrevinni  Székelyföld ügyét, tehát mindenkinek, aki hisz benne, oda kell melléje állnia.
– Hogyan lehet ezt elérni?
– A térségünkbe látogató diplomatákkal való találkozások azt erősítették meg bennem, hogy kiemelten kell foglalkozni a nemzetközi kapcsolatépítéssel, és azt is, hogy a személyes kapcsolattartás rettentően fontos. Ez az egyetlen biztosítéka annak, hogy jelentéseink és üzeneteink célba érjenek. Nem elég jelentéseket írnunk, arra is oda kell figyelnünk, hogy ezeket el is olvassák. Ezt a vonalat erősítenünk kell, és véleményem szerint ehhez érdemben hozzá tudok járulni. Továbbá az erdélyi magyarság anyanyelvhasználatának kérdésével szeretnék foglalkozni a parlamentben, hogy világosan szabályozott keretet teremtsünk. Az anyanyelvhasználat politikai akarat, de pénzügyi kérdés is. Az egyik leggyakoribb magyarázat a kétnyelvűség hiányára, hogy nincsen erre megfelelő keret, nincsen rá pénz. Azt gondolom, a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a román állam vállalná a kétnyelvűség költségeit, és ennek részleteit törvényben rögzítené a parlament. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy világosan megfogalmazott törvény vonatkozzon a gyűlöletbeszéd szankcionálására, ez ugyanis egyelőre nem lehetséges. Van egy négyéves kisfiam, és már előre rettegek attól, hogy mi lesz, amikor iskolába kell mennie, és a jelenlegi elképesztő módszerekkel kell megtanulnia románul. Erdélyi magyar anyaként is mindenképpen lényegesnek tartom azt, hogy a román nyelv gyermekbarátabb, felhasználóbarátabb oktatását egyszer és mindenkorra megoldjuk, hiszen közösségünk versenyképessége elsősorban ettől függ.
– Említette a nemzetközi lobbit a közösség érdekében. Nemrég Genfben képviselte közösségünket, milyen tapasztalatokkal tért haza?
– Valóban, két hete Genfben az ENSZ Kisebbségügyi Fórumán vettem részt, ahol felszólalásomban az erdélyi magyarság problémáiról, valamint az erdélyi magyar közösséget ért politikai támadásokról tájékoztattam a több mint háromezer fős hallgatóságot. Elmondtam, hogy az államok ahelyett, hogy a kisebbségeket a társadalomhoz hozzáadott értéknek tekintenék, sokkal inkább marginalizálják és diszkriminálják, és bizonyos esetekben a közösségeket intenzív támadások érik azoknak az államoknak a részéről, melyeket otthonuknak tekintenek, mi több, sok esetben ijesztő méreteket ölt a kisebbségellenesség. Beszéltem az egyre inkább elterjedő gyűlöletbeszédről, kitértem a közösségi vezetők meghurcoltatására, a székely zászló betiltására, valamint arra a regionalizációs tervre, mely során a kompakt székelyföldi magyarságot olyan megarégióba szeretnék átszervezni, ahol alig 29 százalékos kisebbségben lennénk. Beszéltem arról, hogy a magyar közösségi vezetőket az igazságszolgáltatás leple alatt zaklatják és így lehetetlenítik el munkájukat, és arról is, hogy a gyűlöletkeltés eredményeképpen több erőszakos incidens is előfordult a román és a magyar közösség tagjai között, többször elégették a közösség zászlaját, és a közösségi vezetőket halálos fenyegetések érik a közösségi médiában. Elmondtam, hogy a szimbolikus és verbális agresszió, ami a magyar közösséget éri, ijesztő méreteket öltött. És természetesen felhívást intéztem az ENSZ Kisebbségügyi Fórumához, hogy kísérjék figyelemmel az erdélyi magyarság helyzetét.
– Genfben találkozott az ENSZ kisebbségügyi rapportőrével is.
– Így van, Izsák Rita, az ENSZ kisebbségügyi rapportőre audiencián fogadott, ahol lehetőség volt  sokkal részletesebben és bővebben kifejteni azt, hogy az erdélyi magyarság milyen gondokkal küszködik. Felhívtam Izsák kisebbségügyi raportőr figyelmét arra, hogy a román állam nem tartja be nemzetközi vállalásait, melyeket a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatosan kellene megvalósítania. Arra kértem a kisebbségügyi jelentéstevőt, hogy kísérje figyelemmel az erdélyi magyarsággal kapcsolatos problémakört, valamint meghívtam, látogasson el Erdélybe, és a helyszínen tájékozódjon az erdélyi magyarságot ért diszkriminatív intézkedésekről és magyarellenes incidensekről. Azt gondolom, az RMDSZ az utóbbi években elhanyagolta a külpolitikát, ezzel egy időben azonban a román diplomácia nagyon nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minden lehetséges nemzetközi fórumon azt mondja el, hogy példásan megoldotta a kisebbségek és ezen belül a magyar közösség helyzetét. Mivel az RMDSZ erre nem mondott semmit, nem cáfolta meg, mindenki elhitte, ez a téves kép egészen elfogadottá vált, amikor Románia megítéléséről van szó a kisebbségek tekintetében. Az elkövetkezőkben nagyon fontos, hogy lebontsuk ezt a téves, hamis képet. És ehhez mindenhol ott kell lennünk, minden nemzetközi fórumon, és mindenhol meg kell jelenítenünk az erdélyi magyar közösség álláspontját.
– Nagymértékben megújul az RMDSZ parlamenti képviselete. Milyennek látja az új csapatot?
– Ha már a fiamról volt szó az előbb, neki a kedvenc rajzfilmje Bob, a mester, és ebben mondja az egyik szereplő, hogy „jó csapatban élvezet a munka”. Egyetértek ezzel! Nagyon fontosnak tartom, hogy az RMDSZ csapata jól felkészült legyen, hogy a képviselőknek legyen szakterületük, amellyel kiemelten foglalkoznak, és legalább annyira fontos, hogy ezeket a területeket megfelelően koordináljuk, hiszen a szálakat össze kell kötni. A nemzetpolitika, a külpolitika, a gazdaság, a szociális kérdések és sok más terület szervesen összefügg. Mi akkor tudunk közösségünk érdekében igazán eredményesen dolgozni, ha a különféle területeken végzett munkánkat megfelelően összehangoljuk.
– Milyen tapasztalatokat szerzett a kampány során, hogyan viszonyultak az emberek az új jelöltekhez?
– Én azt gondolom, volt előnye is annak, hogy olyan lett a választási törvény, hogy lényegében nagyon szűk keretek közé szorította a kampányt, mert a jelöltek így közelebb mentek az emberekhez, és közvetlenül szólították meg őket. Számomra hihetetlenül tanulságos volt minden egyes alkalom, amikor a helyi emberekkel találkoztam, hiszen tartottunk rétegtalálkozókat: tanárokkal, idősekkel, fiatalokkal. És ezeken a találkozókon arra bátorítottuk az embereket, hogy mondják el, mit várnak el a magyar parlamenti képviselettől, melyek azok a rendszerszintű korrekciók, amit mi meg tudunk tenni. Ugyanakkor az is nagyon érdekes és tanulságos volt, amikor telefonon beszélgettem emberekkel a kampány részeként. Nekem ez hihetetlenül pozitív tapasztalat volt, hogy akiket felhívtam telefonon, mindenki nagyon udvarias volt, végighallgattak, és voltak emberek, akikkel hosszú beszélgetéseket folytattunk. És ez nagyon bátorító visszajelzés volt. Én őszintén remélem, hogy sok embert sikerült megszólítani, és azt is, hogy elnyertük támogatásukat, még olyan körülmények között is, hogy voltak, akik sarkos kritikákat fogalmaztak meg az RMDSZ-szel kapcsolatban. Én azonban remélem, látják bennünk a változásra való törekvést.
– Miért fontos a vasárnapi választáson való részvétel?
– Erdély és Székelyföld jövője a tét a vasárnapi választásokon. Minél több háromszéki magyar ember szavazata szükséges ahhoz, hogy Bukarest súlyát csökkentsük és a régiók súlyát növeljük Romániában. Ezért kell elmennünk minél többen szavazni.

(fizetett hirdetés)