Tiszteletem, Polgármester Úr!
A napokban vitáztunk a korosztályombeli építész kollégákkal, és örömmel állíthatom, hogy mindannyian helyeseltük a sepsiszentgyörgyi főtér arculatát, „filingjét”, ami nem utolsó szempont az épített örökség korabeli üzenetét tekintve, ittlétünket igazolván, ahogyan azt említettem is korábban az épületekre helyezett fémplakettek kapcsán.
De bátorkodom Önnel egy ötletemet megosztani, értékelvén az Ön hozzáállását, legyen szó városrendészetről, vagy etnikumok közötti diplomáciáról. A sárkánydomb körül kialakult kényes helyzetet kellene javunkra fordítani méltóságunkhoz illő, korszerű, diplomatikus megoldással. A Szent György-napi régi színpadhely oly módon való kihasználására gondoltam, ami szimbolikusan utalna a 80-as években szerencsétlenül járt (feláldozott?) gyermek – Vaszi Jánoska – halálára, aki életével győzte le a rendszer nagy sárkányát. Konkrétan egy kinetikus szoborra gondolok, egy térelválasztó alkotásra, amelyet természetesen pályázat útján lehetne kiválasztani. Az alkotás méltó mementó lesz az etnikumok közötti viszály érdekében feláldozott gyermeknek. Az alkotás kapocs lehetne a két tér között, ugyanakkor – a levegős kompozíció miatt – nem tevődne fel a kérdés, hogy mit takar, vagy nem takar el. Az alkotás egyben turisztikai attrakcióvá is válna, oldaná a két etnikum közötti, sokszor kihasznált, ellenséges hangulatot, hiszen közösen győztük le a sárkányt, a múlt rendszert.
Tisztelettel, Zágoni Aladár
