Benedek Elek: Öcsike levelei az ő nadselű gondolatairólMegmenti a sündisznó életét

2016. december 10., szombat, Kiscimbora

Ne csodálja, édes nagyapóka, lelkem, hogy az elmúlt ősszel oly mélységesen hallgattam, s bár csakúgy teremtek a nadselű gondolatok, egyetlenegyet sem közöltem magával. A magyarázat igen egyszerű: Budapesten is épp oly gyönyörű volt az ősz, mint Kisbaconban, s persze, a Rózsadombon őszöltem a kedves Cenci néninél, onnét jártam iskolába. S bizony, nem volt időm levélírásra, mert tetszik tudni, néha-néha tanulni is kell ám. No, most már van időm, a tél beszorított a pesti lakásba, s íme, megszólalok a hosszú hallgatás után.

Nem tudom, írt-e már apus nagyapónak: újabb idő óta nemcsak a világbékének, de az állatvédelemnek is apostola lettem, s már meg is mentettem egy sündisznó életét. Tudni kell, édes nagyapóka, lelkem, hogy nyáron, amíg én rosszat nem sejtve termeltem Kisbaconban a nadselű gondolatokat, Cenci néni szomszédságába egy éltesebb úri nő költözött, akit én egyszerűen Pacsuli néninek neveztem el, mert oly rettenetesen illatszerezi magát, hogy a kerítésen átillatozik. Van ennek a Pacsuli néninek egy hosszú, vékony, undok kutyája, amely egész nap csahol, s csaholásával szüntelen zavar engem a nadselű gondolatok termelésében. Egyszer aztán nem álltam meg, hogy át ne nézzek a kerítésen – ugyan, mit ugathat oly nagy kitartással. Hát uram, teremtőm, egy szegény sündisznó körül ugrált, s kapkodott hozzá, persze mind mérgesebben és mérgesebben, mert ugye, tetszik tudni, a sündisznók teste tele van tűzdelve hegyes tűkkel, s ezek a Pacsuli néni kutyáját össze-vissza szurkálták. Ohó, nem oda Buda, mondám magamban. Vége is az lesz, hogy halálra kínozza szegény sündisznócskát – meg kell mentenem a csúf haláltól. Nosza, egyszeriben nadselű gondolatom támadt. Szaladtam az almaszedőért, aztán fel a kerítésre, az almaszedővel átnyúltam, a sündisznócskát belehengergettem, aztán szép lassan elindítottam, hogy átmenjen a kerítésen. Hiszen ez így szépen volt elgondolva, de úgy látszik, a Pacsuli néni kutyája is termeli a nadselű gondolatokat, mert egyszerre csak belekapott az almaszedőbe, mégpedig olyan erősen, hogy nemcsak a sündisznót, a kutyát is emelnem kellett. Hát, emeltem, emeltem, éppen a kerítés tetejéig, ott aztán két előlábával belekapaszkodott a deszkába. Természetesen összeszedtem minden erőmet, húztam az almaszedőt át, ő meg visszafelé, s mit gondol, nagyapóka, mi lett a vége?
Az lett a vége, hogy az almaszedő csücske a kutyus szájában maradt, visszaesett a Pa­csuli néni kertjébe, a sündisznócska azonban meg volt mentve, és diadalmasan tettem le Cenci néni lába elé: Íme, megmentettem egy sündisznócskát.
– Ó, ó – áradozott Cenci néni – te drága fiú, te, te! S összevissza csókolt. Persze, nagy örömében észre se vette, hogy az almaszedő fele ott maradt Pacsuli néni kertjében. Legyen boldog vele!

A másolat hiteléül: Elek nagyapó
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 514
szavazógép
2016-12-10: Kiscimbora - :

Nemes Nagy Ágnes: Mi van a szobában?

Az asztal
A szobában van az asztal,
leterítve szép damaszttal.
Ő a kedves, ő a jó,
ő mindenre kapható.
Lehet rajta inni, enni,
leckeírás neki semmi,
építek rá hidakat:
ő a víz a híd alatt.
Autó járja? Vígan állja,
ő a pálya, ő a pálya.
Egy baj van csak: bármi kedves,
lombfűrésztől ideges lesz.
2016-12-10: Kultúra - Nagy B. Sándor:

Túlpörgetve (Bemutató az M Stúdióban)

Valahogy úgy éreztem magam az M Stúdió Mozgásszínház Fehér Ferenc által rendezett legújabb előadása végén, mint amikor bőséges lakoma után az ember kicsit szédülten áll fel az asztaltól. Ugyan fogyasztható volt minden, amit elénk tártak, sőt, egészen ízletes falatok is akadtak a menüsorban, de így összességében az egész kicsit nehezen emészthető. Hogy szeszből volt-e sok vagy cukorból, sóból, zsírból, azt nehéz lenne pontosan meghatározni, de az émelygés határozottan érezhető volt.