– Honnan a műfaj?
– Magyarországon a MÉZ zenekarban játszottam, ott találkoztam először a kelta-ír zenével, és megtetszett. Miután hazajöttünk, gondoltam, összehozunk egy kis csapatot, hobbi szinten elmegyünk egy-egy kocsmába hangulatos dalokat játszani. Működött a szervezőirodánk, azon keresztül ajánlottuk magunkat. 2011-ben Szent Patrik napján, március 17-én, az ír nemzeti ünnepen a Caritas jóvoltából nagyobb koncertet tartottunk. A gyors sikerhez az is hozzájárult, hogy Romániában kevés az ilyen zenekar, ez a piac tulajdonképpen üres volt. Kezdtek hívni városnapokra, hirtelen több meghívásunk lett, mint amire számítottam. Karácsonykor ültem otthon, s az az ötletem támadt, hogy szétnézek, milyen zenekarok működnek Európában, milyen fesztiválokon lépnek fel, mi a mozgás ebben a műfajban. Elkezdtem küldeni az ajánlatokat, s egyéves fennállásunkat már egy hatalmas olaszországi ír fesztiválon ünnepeltük.
– Ahhoz, hogy hívjanak, nem volt elég egy ajánlás...
– Iszonyú sok levél, több száz e-mail kellett, csatolva zenei fájlok, fotó, minden.
– Tehát ahhoz, hogy nemzetközi ismertségre tegyél szert, a zenén túl is sok mindent kell tenni?
– A zene egy dolog, mellette fontos, hogy újszerű legyen a muzsika, nagyon sokat számít egy jó honlap, videoklip. Rengeteg a zenekar mindenhol, de érdekesen hangzik, hogy egy erdélyi csapat ír zenét játszik, ez is biztos közrejátszott a meghívásokban. Ahhoz, hogy a több ezerből-tízezerből kitűnjél,  valami többet kell adni. Ha azt vesszük, hogy egy fesztiválra nyolc zenekar fér be, s az egyik mi vagyunk, sőt, most már két-három éve sok helyre főzenekarként hívnak, akkor elértünk valamit. Sokat adunk a megjelenésre, reklámoknak menniük kell minden lehetséges csatornán, videók, nézettség kell. Ha csak egy nagyon jó zenekar vagy, az nem elég.
– Mennyire volt tudatos, hogy a szórakoztatóipar fősodrásába akartok kerülni?
– Ezt akartuk. Most is sok helyen ajánljuk magunkat, de elértük, hogy meg is keresnek. Külföldön ezen a piacon két-három évre előre dolgoznak. Például nyáron játszottunk Svájcban egy nagy fesztiválon, ott már két évre előre szerződésünk volt. Ezen a piacon kategóriák vannak: ez a zenekar ebbe a kategóriába sorolható... Ahhoz, hogy feljebb kerülj, egy magasabb kategóriába, nagyon nagyot kell alakítani. És nem csak zeneileg.
– Néhány statisztikai adattal szolgálj annak, aki nem ismer.
– Öt év alatt 16 európai országban léptünk fel, idén kilenc európai turnén vettünk részt, több mint 130 napot töltöttünk külföldön, decemberben meglesz a tizedik turné is. Harmincötezer kilométert utaztunk. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha nagyon jó a társaság, hiszen össze vagyunk zárva, lassan egy fél évet az évből együtt vagyunk. Ezért is elég sok a tagcsere, mert nagyon nehéz ez az életforma. De szép is, nagyon sok helyen jártunk és járunk, látjuk Európát, s az is szép az egészben, hogy mint előadókat megtisztelnek, felnéznek ránk. Ez itthon valamiért nem egészen így működik, a koncertek 95 százaléka külföldön zajlik, de idéntől román fesztiválok is kezdtek érdeklődni irántunk.
– Azért lehet ez így, mert nálunk kevésbé fejlett az úgynevezett fesztiválturizmus, mindaz, ami megteremti a szórakoztatóipar hátterét?
– Romániában nagyon komoly fesztiválokat szerveznek, nagy nevekkel. Itt, Erdélyben egy kicsit lassabban mennek a dolgok, három hónappal azelőtt még nem tudjuk, hogy egy fesztiválra meghívnak-e vagy sem. Legtöbbször a költségvetés miatt, pedig előre lehetne tudni, mennyi pénzt lehet fordítani egy-egy fesztiválra. Utólag úgyis meglesz, és utolsó pillanatban jóval drágább egy zenekar, mint jó előre megtervezve. Mert akkor a zenekar is tudja, hogy nagy szükség van rá, és többet kér. Így működik ez a piac is. Nekünk is válaszolnak például két évvel ezelőtti ajánlatunkra, most nekik jól jönne az az ár, de már nem aktuális. Azért fontos megjegyezni, bár lehet, az itthoni szervezők így gondolják, hogy nem vagyunk túl drága zenekar. Persze, a hely meghatározza az árat is.
– Ki végzi a háttérmunkát?
– Eleinte egészében én, most is vagy nyolcvan százalékát, de egyre nehezebb. A háttérmunka 95 százalékát még mindig zenekaron belül végezzük el. Vannak külsősök, akik besegítenek a pályázatírásba, a honlap működtetésébe.
– Megkörnyékeztek már külföldi impresszáriók, irodák?
– Igen, de a koncertek csekély százaléka jön be így. Van Németországban, Olaszországban, Spanyolországban promóciós iroda, amely árulja a zenekart, de nem ez a döntő.
– Mi a titka ennek a műfajnak, hogy csaknem első hallásra szinte mindenkinek tetszik? Mennyire fontos számotokra az alkotás?
– Olyan energia van benne, amely könnyen eljut a közönséghez. Ahogy valaki meghallgatja, azonnal elkezd táncolni. A szövegek is utazásról, csajokról, italozásról szólnak, az egész egy nagy kocsmai szórakozást idéz, vagyis vidám zene. Sok fesztivált egyébként pubokban, kocsmákban szerveznek. Egy városban összefog jó néhány pub, kocsmafesztiválnak nevezik, az önkormányzat támogatja, meghívnak jó zenekarokat, négy-öt szettet is tudunk játszani egy este, miközben a hallgatóság kicserélődik. Induláskor hagyományos ír dalokat dolgoztunk át kelta-punk stílusra. Most már egyre inkább jönnek a saját számok, ahol többnyire a dallamokat is mi írjuk. Öt lemezünk jelent meg, most készül a hatodik, ezen már tizenegy nótából tíz teljes mértékben saját szerzemény.
– Érdemes kiadni manapság lemezt?
– A lemezkiadás ma már nem üzleti cél, de referencia szempontjából elengedhetetlen. Egy kezdő zenekar ezért is tud nehezen betörni, mert kell a néhány lemez, a videoklip, sőt, az utóbbi időben inkább élő felvételt kérnek a zenekar koncertjéről. Nem a felvétel minőségét nézik feltétlenül, hanem azt, hogy miként jön le az energia a színpadról egy koncerten. Mindezt azért, mert a mai technikai körülmények között egy gyenge zenét is tökéletesre lehet javítani, a fesztiválszervezőket az élő zene érdekli.
– Sok tagcserén estetek át?
– Igen, de szerencse, hogy az új tag mindig hoz új energiát. Most egy új dobossal dolgozunk, budapesti. A zenekarból ketten vagyunk sepsiszentgyörgyiek, a gitáros marosvásárhelyi, az énekes kézdivásárhelyi.
– A szekér beindult, mi a jövő?
– Igen, beindult, új lemez, új klip, sodródunk az árral. Szeretnénk például Írországban, Angliában koncertezni. Küldtünk anyagot Amerikába is, a rádiók adják a számainkat. Tervünk még, hogy Magyarországon építsünk ki egy bázist, oda is betörjünk a piacra. Aztán ott a rengeteg felkérés. Reméljük, hogy ennél csak jobb lesz, mert amíg ez működik, csináljuk.