Mózes László
Nem feltétlenül szükséges konok vallásosság ahhoz, hogy érzékelhető legyen Ferenc pápa tegnap mondott szavainak tartalmassága, mélysége, illetve szükségessége. Jövő vasárnap karácsony lesz, a következő héten találjunk egy pillanatot arra, hogy megálljunk, és csendet találjunk – mondta a katolikus egyházfő advent utolsó vasárnapján a Szent Péter téren tartott beszédében. A pápa, aki szombaton ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, azt is megjegyezte, a karácsony üzenetén való gondolkodásban segít, ha elképzeljük, miként tartott Szűz Mária és József Betlehembe, vagyis elképzeljük útjukat, fáradozásukat, de örömüket, meghatódottságukat és aggodalmukat is, hogy helyet találjanak a születendő gyermeknek. „Próbáljunk meg belépni az igazi karácsonyba, amely Jézus születése, hogy részesülhessünk ennek az ünnepnek a kegyelmében, amely a szeretet, az alázat, a gyengédség kegyelme.”
Adott tehát az „igazi karácsony” kortárs, hiteles forrásból származó meghatározása. Adottak a kulcsfogalmak is: út, fáradozás, öröm, meghatódottság, aggodalom, alázat, gyengédség, kegyelem, azaz életünk megannyi meghatározója. Túllépve az örökké érvényes történeten, illetve élve a kínálkozó párhuzam lehetőségével, hely nem csupán a születendő gyermek számára kereshető, hanem bárminek, mi egyszeri és megismételhetetlen létünket jobbá, méltóságteljesebbé teszi. Hiszen karácsony nem más, mint a mindenkori születés csodája. Persze, nem csupán december huszonnegyedike tájékán kellene keresgélni, hanem az esztendő mindenik napján, hiszen az ilyenkor színlelt jóság, bőkezűség, a szokványos közhelyekkel való azonosulás távolról sem eredményezi azt, amiről maga Ferenc pápa is beszél. Ellenkezőleg, a karácsony közeledése a mai, némiképp globalizált értelemben rohanást, nyűgöt, idegességet jelent, amolyan hajszává válik békesség, megnyugvás helyett. Takarítás, kapkodás, főzés, a kötelező feladatsorok kipipálása, szentestére pedig ki-ki össze- vagy magába roskad, s az ajándékozási rohammal, a tárgyak halmozásával pedig éppen a lényeg vész el.
Találjunk egy pillanatot arra, hogy megálljunk, és csendet találjunk – mondja tehát az elkövetkező napokban rejlő nagy lehetőségről ferencesi egyszerűséggel Ferenc pápa. Igen, érdemes lenne megállni, és így cselekedni, miközben nagyon nehéz. Közéleti értelemben szinte lehetetlen is, hiszen az év talán legmozgalmasabb időszakát éljük, régi emberekkel új kormány a láthatáron, miközben gyűl, tobzódik a közösségi elégedetlenség, huszonhét évvel a forradalom után az erdélyi, székelyföldi magyarság egyre gyakrabban szembesül a keserűség érzetével. És mégis, mint mindenkor, amikor fáradozni kellett, folytatni kell, hiszen mást nem tehetünk. Ráadásul pár nap múlva megszületik a Megváltó, s véle együtt, lehetőség szerint bárki megválthatja önmagát. Hát ehhez szükséges bár néhány pillanatnyi csend.
