A sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó Múltidéző sorozatában Puskás Attila szerkesztésében és jegyzeteivel jelent meg édesapja, néhai Puskás Lajos Börtönnaplója. A kéziratot Forró Eszter gondozta, az 1945-től élete végéig megfigyelt, üldözött és börtönviselt férfiú egyéniségére utaló puritán borítót Kisgyörgy Tamás tervezte.
A könyv törzsanyaga a már említett Börtönnapló, amely önmagában is — keresem a találó szót — megrendítő olvasmány, de ennek izgalmas voltát fokozzák azok a kiegészítő megjegyzések, magyarázó szövegek és lábjegyzetek, amelyeket a szerkesztő fűz hozzá. A naplóíráshoz szükséges eszközöket — papír, írószer — Puskás Lajos felesége juttatja be a szamosújvári lágerbörtönbe, mégpedig úgy, hogy az elemózsiás kosár fülét, amelyben a váltó fehérneműt is beküldte, s a szennyest kihozatta, vászonnal betekerte, ez alatt lapult befelé menet az üres papírtekercs, kifelé a teleírt papír, amelyet otthon lemásoltak, és biztonságosnak vélt helyre rejtettek. 1947-et írunk, a kommunista hatalom erőszakos kiépítésének időszakát, amikor még a börtönviszonyok nem torzultak a későbbi horrorisztikus fázisba, ahol és amikor az ilyesmi elképzelhetetlen lett volna.
Puskás Lajost a Magyar Népközösség jogutódjaként 1941-ben megalakult Tízes Szervezet volt kolozsvári elnökeként tartóztatják le, miután Erdély egészének Romániához csatolását követően a szervezetet az új hatalom magyar kémszervezetnek minősíti. Nem tetszik a hatalomnak Puskás Lajosnak a cserkészmozgalomban vállalt szerepe, a moldvai csángókkal kiépített s a magyarországi kapcsolatai sem, ezért a börtönlágerből való szabadulása után is állandó állambiztonsági megfigyelés alatt tartják.
A könyv hátborzongató hatását végül is az apjáért rajongó fiú — a szintén börtönviselt Puskás Attila — jegyzetei fokozzák, amelyekből a Puskás Lajost élete hosszán körüldongó ügynök-besúgók undorító hitványsága tárul elénk. A szerkesztő külön érdeme, hogy szokatlan aprólékossággal a titkos dossziékban fellelhető dokumentumokból kihámozza az ügynökök kilétét, sőt, azt is felfedezi, hogy volt köztük kettős ügynök is, aki egyrészt jelentette a szekuritáténak a Börtönnapló meglétét, s másrészt a börtönviselt Puskás Lajossal egy olyan ,,változatot" készített, amely ártalmatlannak tűnt, s az eredeti helyett ez került a biztonságiak kezébe.
A kötet a törzsanyagon kívül tartalmazza az ugyancsak börtönben fogalmazott Lágeristák kiskátéját, amely a láger működésének parodisztikus megjelenítése több fejezetben. Olvasható még Kovács Ferenc kisesszéje — Sorok a Börtönnaplót írt Puskás tanár úrról —, s az erdélyi magyar sors megjelenítésével fokozzák a könyv olvasmányosságát Kiss Jenő (A Fordító) és Kakassy Endre (Versrészlet) Puskás Lajosnak dedikált — a diktatúra éveiben kéziratban maradt — versei.
Az utolsó, Dossziék fejezet válogatott dokumentumokat tartalmaz Puskás Lajos több ezer oldalas, négykötetes szekus iratcsomójából. Ezek megfejtése révén nyomon követhetjük, amint a represszív hatalom a Kárpát-medence magyarságának prominens képviselőit látókörében tartja, besúgatja, bebörtönzi, csapdákba csalja, s talán a hitvány emberek kontrasztja miatt azzal a kellemes érzéssel teszi le az ember a borzalmaknak ezt a könyvét, hogy több, személyesen is vagy irodalomból ismert személyiség emberi arca, karakánsága, nemzeti és hitbéli elkötelezettsége markánsan rajzolódik ki.
