Itt repdes az orrom előtt az egyik választás utáni, kézmosó megfogalmazás Budapesten az MSZP megválasztott miniszterétől: A hála nem politikai szó, kampány idején mindenki azt mond, amit elvisel a hajrá.
Akkor már tegyük hozzá rögtön: amit elvisel bőrtelen képe az illetőnek. Mert hazudni — végső esetben — lehet szeretőnek, azt is csak a béke kedvéért; hazudni népnek és bizakodó embereknek nem szabad! És hadd teszem hozzá a választási kifejezésekhez: a szájonverés utólag nem lehetne választási cselekedet a szavazás megerősítése érdekében?
Én megkérdezném az erdélyi, ,,minoritásban élő toleráns" képviselőtől már jelölt korában, hogy ember, maga magyarul sem tud, mert pestiül beszél! Hát hogy tudna a mi dolgunkban eljárni, ha a szavát sem értjük, amikor egyetértésről beszél? Maga egy konszenzus!
Vizsgáztatni kellene őket valahogy, nem is tudom, hogyan. Vagy irtani őket, ahogy irtani kellene továbbra is a nyelv burjánzatát, szemetét, odébb vetni a szóretteneteket a fogalmazókkal együtt. Akkor nem lenne politikai és vállalkozói potenciál, decentralizáció és regionális identitástudat.
Mert a baj az, hogy ha van is bennünk tolerancia, hát túlságosan sok a türelem. Sok, ha arra is gondolunk, mennyi telt el 1989 karácsonya óta, s hány semmittevő, hazug embert és csapatát tűrte el az erdélyi, a romániai magyarság.
