Ott vitézkednek jó néhányan, hogy megszerezzék a halas-halászos falkép alatti polgármesteri széket, melyet a ,,nagy változások" után csupa ellenzéki, illetve jobboldali bíró ült meg: Băsescu, Videanu, Ciorbea és társaik. Most nagy váltásra készülnek a szocik, szeretnék Diaconescu révén a maguk popsiját helyezni a fotőjbe. Nehéz lesz, mert Blaga, Orban és Oprescu (független fődoktor) személyében kemények az ellenfelek, s most már egyre kevésbé számít, hogy ki tud nagyobbat hazudni. A szocik dolgát az is nehezíti, hogy a kampányfőnök Mitrea körül szorul a hurok, a korrupcióellenes testület mind sűrűbben rendeli színe elé, s a bukaresti ,,szocdem" főnök, Vanghelie kerületi polgármester holdudvarában is egyre több törvénytelenségre derül fény, illetve merül fel ennek a gyanúja. Valahogy lesz, a ,,kis Párizsnak" csak lesz polgármestere, ki gyönyörű programokról szónokol, de a fővárost továbbra is Velencévé fogja tenni egy-egy kiadósabb eső. Arról nem is szólva, hogy a Dâmboviţa továbbra is a Fogarasi-havasokban ered, és a bukaresti metróba ömlik... Az ő dolguk.

Vidéken is vidám dolgokat tapasztalni: Kolozsvárott újra megjelent Kötélverő Gyuri, s bár semmi esélye nincs, azért legalább tucatnyi torz torzót ígér a Kincses Városnak, lévén, hogy ,,szobrászatban" ő a legnagyobb széles ez országban. Gödörásásban is, melyhez ,,tudós" régészek, történészek nyújtottak őnéki segédkezet. Reméljük, hogy reményei meddőek, bár a nagy ,,demokrata", Boc sem volt — és nem is lesz! — sokkal jobb, mint ,,dicső" elődje, bár ő nem költötte Kolozsvár pénzét szobros torz szüleményekre, de arra sem, hogy a város alaplakosságának nyelvén egy feliratot is elhelyezzen, s pár utcát visszakereszteltessen arra, ami volt évszázadokig.

Nem jobb a helyzet Nagyváradon, Temesváron és Szatmárnémetiben sem (itt nem a magyar polgármester bűnéből!), a betelepítettek mindenütt ,,összezárnak", mondván: ,,csak magyart ne!" Megfeledkeznek arról, hogy az Európa kulturális fővárosa címet elnyert Nagyszeben felvirágzását egy maradék szász ember teremtette meg, s az ő tekintélye kedvéért írták ki a város határába: Sibiu — Hermannstadt, bár a városban már sokkal több a magyar, mint a szász, de abból is nagyon-nagyon kevés már. Meghatározó és komoly emberek ugyan, de a szavuk kicsi.

S itt van Marosvásárhely! A negyven esztendőkkel ezelőtt szinte színmagyar város lélegzetért küzd, hogy — legalább részben! — visszanyerhesse identitását. Ki tudja, hogy a többi székelyföldi város mikor következik... De mi vidámak és harciasak vagyunk! A többiről ezután.