Kemény fába vágja fejszéjét az RMDSZ a szociálliberális koalíció parlamenti támogatásával. A négy évre szóló, félévente újraértékelendő együttműködéstől azt várják, miként Kelemen Hunor elnök fogalmaz, „hogy a szövetség által benyújtott törvénytervezetek támogatásra találjanak a parlamentben”, céljuk, hogy az anyanyelvhasználat, a közösségi szimbólumok terén elvégezzék a szükséges jogi korrekciókat, megtartsák és bővítsék a meglévő kisebbségi jogokat.
Az egyezség megkötésekor az erdélyi ügyeket – az autópálya a klasszikus – csak visszafogottan vagy alig említették, kisebbségi kérdésről még kevésbé szóltak. Valójában nem is csak beszélni kellene a problémákról, hanem csendben meg kellene azokat oldani. Kérdés, hogy ehhez elég-e a szövetség 6,5 százaléka, mely lényeges is, meg nem is a többségi fél számára, s ezzel az eleve hátrányos helyzettel maguk Dragneáék is tisztában vannak. Magyarán, nem szorulnak mindenáron az RMDSZ-re, de a magyar honatyák támogatása azért jól jön nekik.
Hogy az erdélyi, székelyföldi magyar közösség mit nyer ebből, az ebben a pillanatban nem egyértelmű. Amennyiben a szövetség politikusai komolyan gondolják, hogy javítani kívánnak a közösséget érintő súlyos gondokon, s ehhez kívánnak Dragneáék közül szövetségeseket találni, megér egy próbálkozást. Mert szövetségesek nélkül lényeges változás aligha érhető el.
A viszonylag szűkszavú szándéknyilatkozatok mellé terjedelmes közösségi elváráslistát lehet illeszteni. Határozott és gyors felülvizsgálatra szorul például az elkobzott tulajdonok – főként a volt egyházi ingatlanok – helyzete, hiszen most is terítéken a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, illetve a nagyváradi pénzügyi palota vitatott ügye. A Mikó visszaszolgáltatási kérésének friss elutasítása kapcsán az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége úgy vélekedik, „a bíróság azt üzeni döntésével, hogy visszaállamosíthatóvá válnak nemcsak az iskolák, hanem minden eddig visszajuttatott ingatlan”. Ilyen társadalmi és politikai környezetben születik meg az RMDSZ és a szociálliberálisok közötti, eléggé vitatható együttműködési szerződés, melynek, ha már adott, eredményt, fordulatot kellene hoznia.
És ez nemcsak az erdélyi magyarok elvárása, hanem vélhetően a helyben járásba és a nacionalista szólamokba belefáradt románoké is, hiszen közös érdek lenne megteremteni egy korszerűbb és toleránsabb országot.