Már a nyáron lehetett sejteni, hogy az akkor az olasz Lazióval nem hosszabbító, 38 esztendős német válogatott gólrekorder nem folytatja a labda rúgását, de Miroslav Klose csak ősszel jelentette be visszavonulását. A 137 válogatott meccsén 71 találatot jegyző Klose nem volt technikai zseni, bár a fejesei elérték a világklasszis szintet, valahogyan mindig jókor volt a jó helyen.
A francia Nikolas Anelka arrogáns, kibírhatatlan alakja volt napjaink labdarúgásának, viszont fejesei és lövései halálos pontosságúak, cseleivel képes volt halomra dönteni a legjobb védelmet is. Az őrületbe kergette a védőket a Paris Saint-Germain, az Arsenal, a Real Madrid, a Liverpool, a Chelsea, a Fenerbahce, a Bolton Wanderers és a Manchester City színeiben, de játszott még a West Bromwich és a Juventus csapatában is. Egyébként karrierje során közel 130 millió eurót fizettek érte, aláírási és ügynökpénzek nélkül.
Éppen Anelka ellentéte volt személyiségét tekintve a mindig hidegvérű 1973-ban született brazil kapus, Nelson Dida, aki a Corinthiansban robbant be, és 1999-ben ötmillió euró körüli összegért megvette a Milan, Jens Lehmann helyére, ám itt várnia kellett pár évet az alapemberségre. Megérte böjtölni, tizenegyesölő olasz bajnok és kétszeres BL-győztes lett.
Méltán lett a Liverpool legendája, akit egy időben majdnem a klubcímerbe is beleapplikáltak, ugyanis nem engedett a gazdag spanyol klubok hívásának, hanem karrierje érdemi részében végig a vörös mezben maradt. Steven Gerrard a klub neveltje, ahová hétesztendősen került és tizennyolc évesen mutatkozott be a felnőttcsapatban, amelyben 690 mérkőzésen játszott, ezalatt 180 gólt szerzett és 100 gólpasszt osztott ki. A legnagyobb sikert 2005-ben érte el a Liverpool színeiben, amikor a Milan ellen vert helyzetből fordítva Bajnokok Ligáját nyertek. Persze az említett labdarúgók mellett érdemes megemlékezni minden idők egyik legjobb balhátvédjéről, Roberto Carlosról, illetve az olasz válogatottban 42 mérkőzésen 11 gólt jegyző Antonio Di Nataleról is. Nem lehet megfeledkezni az amerikai válogatott gól- és szereplési rekorderéről, az 1982-ben napvilágot látott Langdon Donovanről sem, akárcsak az argentin védőfejedelemről, az 1978-ban született Walter Adrián Luján Samuelről.
Tavaly még visszavonult a futballból a 193 centiméter magas olasz csatár, Luca Toni is, aki 17 klub mezét viselte 22 éves pályafutása során, a Fiorentinában szerzett 31 bajnoki góljával 2006-ban elhódította az európai Aranycipőt, és abban az évben világbajnok lett az olasz válogatottal, amelyben 47 mérkőzésen 16 gólt jegyzett. Szintén szögre akasztotta a cipőt a szerb Nemanja Vidics, aki 2006 és 2014 között a Manchester Unitedet szolgálta, ahol Bajnokok Ligáját, klubvilágbajnokságot, öt-öt bajnoki címet, angol Szuperkupát és három FA-kupát nyert.
Nem látjuk többé futballozni az argentin Diego Militot, aki az Interrel sokszoros bajnok és egyszeres Bajnokok Ligája-győztes lett, a 2010-es BL-fináléban az ő duplája döntött az Inter javára a Bayern Münchennel szemben. A 42 esztendős ausztrál kapus, Mark Schwarzer is szögre akasztotta a kesztyűjét, aki a válogatottjában 1993 és 2003 között szolgált, 109 fellépéssel pedig rekorder.