A sikeres megyeszékhelyi futókör annak az olimpikon Gáll Lajosnak a nevét viseli, annak a remek hosszútávfutónak őrzi emlékét, aki Csíkdánfalván született, Brassó színeiben versenyzett, Sepsiszentgyörgyön élt, illetve dolgozott, Korondon hunyt el, és Sepsiszentgyörgyön alussza örök álmát. Tavaly a Gáll Lajos Futókör tagjai 83 érmet szaladtak össze, ebből 44 volt arany-, 19 ezüst- és 20 bronzérem. 2016 legtermékenyebb sportolói közt első Augustin Covaciu, második Pál Erzsébet, a képzeletbeli rangsor harmadik helyét pedig Csutak Tamás foglalja el, akit az elmúlt héten a sportegyesület múltjáról, jelenéről és jövőjéről faggattunk.
– Miként emlékszik vissza a Gáll Lajos Futókör megalakítására?
– A Gáll Lajos Futókör megalakulását két nagyobb rendezvényünk előzte meg – ugrik vissza a múltba a nagyon elhivatott sportember. Azért mondom, hogy rendezvényünk, mert azok, akik részt vettek ezeken az eseményeken, később alapítói voltak a futókörnek. Az első az 1990 októberében megtartott Sepsiszentgyörgy–Veszprém visszafutás volt (a Barátság-staféta válaszaként), a másodikat pedig 1991-ben hoztuk össze, amikor is a Mikes-futás alkalmából négy nap alatt elszaladtunk Zágontól Rodostóig. Egy évet késtünk ugyan, hiszen 1990-ben volt Mikes Kelemen születésének 300. évfordulója... Akkor Isztambul egy nemzetközi félmaratonnak adott otthont, s ha már ott voltunk Törökországban, akkor részt vettünk az Aranyöböl Félmaraton nevet viselő versenyen. Miközben melegítettünk, vettem észre egy csoportot, amelynek az átlagéletkora olyan 60–65 esztendő körül lehetett, és mindenki egyforma szerelésben volt. Odaléptem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy kik ők. Elmesélték, hogy mindazon egyesület veterán sportolói. Ekkor fogant meg bennem egy ötlet: ha már mi is szaladunk, akkor miért nem tudnánk ezt valami törvényes keret között megtenni. Hazafelé jövet elmondtam az ötletemet a többieknek, mindenkinek tetszett, és még abban az évben nekifogtunk a futókör megalakításának. Latzin Gábor kollégám beszélt egy ügyvéddel, akinek a javaslatára elkészítettük az alapszabályzatot. A törvényszéken a bírónő kissé meglepődött a kezdeményezésünktől, s megkérdezte, hogy konkrétan mit is akarunk csinálni. Elmondtuk, hogy a megye területén szeretnénk versenyeket szervezni, s a klubunk révén viadalokon indulnánk. Kérésére az akkori sporttanácstól kellett hoznunk egy engedélyt, amiben az áll, hogy az intézmény beleegyezik abba, hogy mi működhessünk. Felkerestük a sporttanács akkori igazgatóját, a néhai Lázár Misi bácsit, aki, miután elmagyaráztuk, hogy mit szeretnénk, segített rajtunk, és kiállította a szükséges papírt. Ezzel mentünk következő alkalommal a törvényszékre, s miután mindent rendben találtak, júniusban megkaptuk a működési engedélyt. Az első versenyünk, amin részt vettünk, Petőfi utolsó útja nevet viselte. Romániai bemutatkozásunk jól sikerült, hiszen a díjak nyolcvan százalékát mi nyertük meg. Még 1991 őszén megvolt a külföldi debütálásunk, hiszen Győrben indultuk egy nemzetközi versenyen. Ezt követően tartottuk meg első két viadalunkat: az első a futónap volt, a második meg a Mikulás-futás. Azóta eltelt negyedszázad, s mindkét rendezvényünk megélte a 26. kiírását. E két rendezvényünk mellé meg bejött a Szentgyörgy Félmaraton, a Március 15-ei Emlékfutás és az Évbúcsúztató futás.
– Miként lett Gáll Lajos a futókör névadója?
– Az alapító gyűlést a Park vendéglőben tartottuk, a későbbi tagok mellett ott volt az első szponzorunk (Lengyel József) és a néhai Áros Károly (a Háromszék egykori munkatársa) is. A felszólalók közül Kövér Sándor kollégámnak az volt az ötlete, hogy, ha már hosszú távú futással kacérkodunk, adjuk a Gáll Lajos nevet a futókörnek. Akkor nagyon keveset tudtunk meg Gáll Lajosról, de nagyon tetszett az ötlet, és felvettük ezt a nevet.
– Milyen szerepet vállal a Gáll Lajos Futókör a háromszéki sportéletben?
– Már a futókör megalakulásakor úgy határoztunk, hogy egyesületünk ne az élsportot, hanem a tömegsportot célozza meg, s rendezvényeinkkel az amatőröket, a veteránokat, a gyerekeket akarjuk sportolásra késztetni. Azóta is ennek az elvnek vagyunk elkötelezett hívei.
– Mostanság mennyire nehéz megszervezni egy versenyt?
– Tavaly, amikor a polgármesteri hivatalhoz vittem valamelyik versenyünk megszervezésére a kérést, mondtam Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnoknak, hogy húsz évvel korábban egy papír is elég volt egy viadal megszervezéséhez, most pedig egy vaskosabb paksamétát kell összeállítani. Változnak az idők. Miután megvan az önkormányzat belegyezése, kell menni a rendőrségre, ahol mindent le kell papírozni. Ezek mellé még társul az is, hogy helyenként olyan emberekkel találkozol, akik hozzá nem értőek... Többször kérdezték meg tőlünk, hogy miért ott, abban az utcában akarunk szaladni, és nem egy másikban, vagy a versenyzők miért nem szaladnak a járdán. A tavalyi félmaratoni versenyünkkel oda jutottunk, hogy a táv nagy részét járdán kellett megtenni. Ez elfogadhatatlan. Ha idén is ilyen feltételeket szabnak, nem fogjuk megrendezni a versenyt! Rákérdeztünk arra, hogy Sepsiszentgyörgynek szüksége van-e erre a versenyre, ha kell, kapjuk meg a megfelelő támogatást, és ne mondják azt, hogy tessék a járdán szaladni. Hogy néz az ki, hogy a futó kerülgeti a járdán az embereket és/vagy az oda felállt autókat? Nagyon nehéz versenyt szervezni. A futókör minden pályázati lehetőséget kihasznál, de a versenyeket a hagyományos támogatók segítségével tudjuk csak megszervezni. Büszkén mondom el, hogy a futókör rendezvényei elértek egy bizonyos szintet mind a rendezés, mind a díjazás szempontjából, és visszalépni nem akarunk. Ha előbbre nem is tudunk lépni, legalább az általunk megszabott színvonalat szeretnénk tartani. Az elmúlt huszonöt év alatt aminek nekifogtunk, azt véghez is tudtuk vinni!
– Ez alatt a 25 év alatt rengeteg verseny és élmény halmozódott fel. Önnek melyek a legkedvesebbek?
– Gondolom, kollégáimnak az a verseny volt a legemlékezetesebb, amelyen jól szerepeltek, de nem tudok az ő nevükben beszélni... Számomra a legkedvesebb emlékeim közé tartozik az első Bécs–Budapest szupermaratonunk, amikor is öt amatőr becsöppent egy rangos nemzetközi versenybe. Nagy fába vágtuk a fejszénket, de végigvittük. De szép emlékeim vannak a Békéscsaba–Arad–Békéscsaba szupermaratonról is, amelyen a Gáll Lajos Futókör csapatai rekorderek, hiszen tizennyolc alkalommal vettünk részt az eddigi tizenkilenc versenyből. Továbbá ott vannak a veterán Balkán-bajnokságok vagy éppen a NATO-futás, amit nagy meglepetésre csapatban megnyertünk. A fődíj egy brüsszeli kirándulás volt, ahol részt vettünk az ottani 20 km-es utcai futóversenyen. Életem egyik legnagyobb élménye, hiszen tagja voltam annak a 28 ezres mezőnynek, amely indult a versenyen. Futás közben visszapillantottam magam mögé, és a hatsávos úton – ameddig csak elláttam – hömpölygött a tömeg. Most is libabőrös leszek, ha belegondolok. Nagy élményt jelentett számomra az ultra balatoni nonstop futás is: a 212 km-es távot 14 óra alatt szaladtuk le, s megdöntöttük az akkori pályarekordot. Ide kell még sorolnom a saját rendezvényeinket is: amikor a Mikulás-futáson látod a boldog gyerekek arcát, vagy egy másik versenyünkön a 80 év fölötti korosztályban vannak dobogósaid, az mind-mind leírhatatlan élmény. A március 15-ei emlékfutások alkalmával a háromszéki települések nagy részét már bejáram, bejártuk, s azt hiszem, ezt kevesen mondhatják el magukról.
– Jelen pillanatban hol áll a Gáll Lajos Futókör?
– A futókör tagjainak száma ingadozik, az aktív tagok száma pedig olyan 15–20 főre tehető. Az elmúlt 25 év alatt a Gáll Lajos Futókör tagjai 1150 érmet szereztek, ebből 546 arany-, 361 ezüst- és 243 bronzérem. Ezeket az érmeket 258 versenyről gyűjtöttük össze. A hazai versenyeken kívül megfordultunk Magyarországon, Szerbiában, Bulgáriában, Görögországban, Horvátországban, Szlovéniában, Törökországban, Szlovákiában, Csehországban, Ausztriában, Franciaországban, Belgiumban és az Egyesült Államokban. A mi viadalainkon volt dél-koreai, japán, magyar, szerb, cseh, német, spanyol, kanadai és amerikai résztvevő is, persze kiegészülve Románia minden szegletéről hozzánk érkező futókkal. Úgy gondolom, ez is jó szintmérője a futókörnek; az emberek előszeretettel érkeztek hozzánk versenyezni, s ezáltal jó reklámot csináltuk Sepsiszentgyörgynek és Háromszéknek. A veterán atlétika Balkán-bajnokságokon 1999 óta vesszünk részt, s 107 érmet nyertünk eddig, ebből 56 volt arany, 35 ezüst és 16 bronz. Az országos bajnokságokon 159 alkalommal álltunk dobogóra: futóink 99 alkalommal lettek elsők, 45-ször másodikok és 15-ször harmadikok. Európa- és világbajnokságokon is részt vettünk, sajnos, még dobogós helyezést nem értünk el, de ami késik, nem múlik. Ez idáig huszonhat alkalommal rendeztük meg a Gáll Lajos Futónapot és a Mikulás-futást, tizenötször szerveztük meg a március 15-ei emlékfutást, tizennégyszer volt már Szentgyörgy Félmaraton, ötször tartottuk meg az évbúcsúztató futást, hatszor voltunk társszervezői a Sugás-futásnak, és besegítettünk egy 24 órai futásba, amit a sepsiszentgyörgyi stadionban tartottak meg. Azt is elmondhatjuk, hogy 1994-ben mi szerveztük meg az egyetlen 100 km-es futóversenyt az országban, és úttörőknek számítunk az ultrafutásban.
– Mit tartogat még a jövő a futókör számára?
– Tavaly is arra voltam büszke, hogy meg tudtuk tartani hagyományos rendezvényeinket, s nagyon bízom abban, hogy a tradíció nem szakad meg. Mivel nincs biztos anyagi hátterünk, nem szövögetünk hosszú távú terveket, csak rövid távon gondolkodunk. A pályáztatási rendszerben vannak dolgok, amik zavarnak: például nem nézik meg azt, ki az, aki szervez valamit. Sokszor végignézem a nyertesek listáját, s látom, hogy kapott ez is, meg az is, s kiderül, hogy egyeseknél a három tételre kapott pénzből a pályázó elmegy háromszor külföldre. Én a pályázati pénzek nagy részét visszafordítom a megyei rendezvényekbe, és sajnos, nem élvezek semmilyen előnyt, pedig idehozok több száz embert, megmozgatom a várost, a megyét. Volt már rá példa, hogy frissen alakult egyesület több pénzt kapott, mint a Gáll Lajos Futókör, pedig mi már 25 éve nyomjuk a háromszéki tömegsport szekerét. Nem elég úgy dönteni, hogy megvan-e a pályázónak minden szükséges papírja, hanem azt is meg kell nézni, hogy ki, és mire kéri a pénzt. Változtatni kell valamit a pályáztatási rendszeren, hiszen az ember minden kudarcnál elgondolkodik, hogy érdemes-e csinálni valamit a megyének, a városnak.
Isten éltesse, Gáll Lajos Futókör, s reménykedünk abban, hogy sikertörténetük még több tucat éven át folytatódik.