Tanítónő, tanár, középiskolai aligazgató és igazgató, Székely Margit a pávai primor Székely család elsőszülött gyermeke. Édesapja, Gyula a rétyi takarékpénztár tisztviselője volt, édesanyja az egerszegi Bíró Margit. Édesapjáról mint szomorú érdekességet említette unokaöccse, dr. Székely Zsolt, hogy ő volt a Székely Mikó Kollégium első hősi halottja az első világháború idején: a galíciai fronton a tűzvonalból mentette ki dr. Bogdán Rajcs Zsolt édesapját, Andrást, de sajnos, ő 1916. március 21-én Galíciában, Gorodishche város közelében elhunyt.
A szülők Rétyről Désre költöztek, itt született meg leánygyermekük, Margit 1910. február 16-án. Miután édesapjuk a fronton elhunyt, visszaköltöztek Székelyföldre, Sepsiszentgyörgyön telepedtek le. Székely Margit itt kezdte meg iskolai tanulmányait, majd Nagyenyeden tanítónői oklevelet szerzett a Bethlen Gábor Kollégiumban. Pedagógusi pályáját 1930-ban kezdte meg a komollói iskolában. Komollón ismerkedik meg leendő férjével, Zsigmond Andrással. Egyetlen gyermekük születik, Gizella, aki a marosvásárhelyi orvosi egyetemen szerez orvosi diplomát. Házasságuk felbomlása után lányával és édesanyjával Medgyesre költöznek. Itt tíz évet tanít. Dél-Erdélynek a bécsi döntéssel való elszakítása után családjával Kovásznára menekül.
A mindig optimista beállítottságáról ismert Manci néni – sok diákja így szólította – meggyőzően válaszolt 1940 húsvétján bátyja, a régész dr. Székely Zoltán azon lehangoló szavaira, miszerint „te Manci, soha nem lesz magyar világ!” „Sohasem lehet tudni!” – s neki lett igaza, mert szeptemberben bevonultak a magyar honvédek, s ő díszmagyarban üdvözölte a Sepsiszentgyörgyre érkezőket.
A háború befejezése után, 1946-ban került Sepsiszentgyörgyre a leány főgimnáziumba, ahol két év megszakítással (1952–1954) nyugdíjazásáig tanít, illetve igazgatója és aligazgatója az intézménynek.
Időközben Kolozsváron történelem-földrajz szakból tanári képesítést szerez. A szellemileg friss, kitűnő szervezőkészséggel megáldott tanárnőre, aki mindig a diákok pártján állt, akitől féltek, de ugyanakkor szerették és tisztelték, felfigyeltek a felsőbb szervek, és 1950-ben kinevezték a líceum aligazgatójának, Zakariás Erzsébet igazgató jobb keze lett. Érdemei elismeréséül 1952-ben az 1. számú Általános Iskola igazgatójának nevezték ki, ezt a tisztséget két évig töltötte be.
Az 1954–55-ös tanév kezdetén ismét a leánylíceumban találjuk, ahol Hadnagy Annát váltja az igazgatói székben. Kitűnő segítőtársra talál Dani Árpád orosz szakos tanár személyében, aki mint aligazgató hathatós segítséget nyújt felelősségteljes munkájában. Egy év után mint aligazgató (1961-ig), Kelemen József igazgató oldalán hasznosítja vezetői tapasztalatait.
Nem volt könnyű időszak az oktatás terén sem az 50-es, 60-as évek. Fokozódik a felsőbb pártszervek beavatkozása az iskolák belügyeibe, állandósul a pedagógusok áthelyezésének folyamata, érezhetővé válnak a rendszer magyarellenes intézkedései, főleg, ami az anyanyelvi oktatás visszaszorítását célozta.
Kemény akaratú, igazságtalanságot nem tűrő asszony lévén bátran kiáll a visszaélések ellen. Csak két példát említek emberi tartásának, gerincességének alátámasztására. Mint az intézmény aligazgatója, egyben a bentlakás felügyelője, munkahelyet biztosít Erős Erzsébet tanárnőnek, akinek férjét, Erős Jánost az elítélt ’56-os mikós diákok osztályfőnökét szintén elítélték. A líceum bentlakásában biztosít menedéket és nevelőnői beosztást számára. 1958-ban kiáll Bodó Jenő tanár mellett, akit a pártszervek mint kizsákmányoló gyermekét eltávolítanak a tanügyből. Aligazgatói tevékenysége egybeesett az oktatási rendszer állandó szervezési és tartalmi változásaival.
1956-ban kemény vita után városunkban is bevezetik a koedukációt. Osztályok szervezése, a fiúk átcsoportosítása a Mikóból a két igazgató vállára nehezedik. Más szerkezeti változások is történtek az oktatásban, amelyek érintették az iskolát is (háztartási iskola indul a líceum mellett, beindítják az esti oktatást).
Minden idejét az iskola szolgálatába állította. Reggel-este felügyelte a bentlakó lányok programját. Melegszívű anyaként, de kemény szigorral viseltetett a bentlakó lányokkal. Érces hangja sokszor felcsengett a hálókban vagy az udvaron. Nem véletlen, hogy mikor feltűnt az iskolában, ekképpen jelezték: „Vigyázz! Megjött mama!”
Az iskola volt első otthona, ezért fáradozott és állt ki annak érdekeiért. Munkájában olyan igazi pedagógusokra támaszkodhatott, mint Gócz Erzsébet, dr. Izsák József, dr. Salamon Ferenc, Seprődi Kiss Anikó, Dobolyi Olga, Rácz Lajos, Delne András és mások.
Közszerepet is vállalt. A háború után bekapcsolódott a Magyar Népi Szövetség helyi szervezetének munkájába, később a központi vezetőség tagjává is választják.
A „demokrácia” idején városi képviselő, s mint ilyen, sokat tesz a rábízott körzet – Bánki Donát utca, Új piac – infrastrukturális körülményeinek javításáért, kiérdemelve a lakók elismerését.
1995-ben hunyt el 85 éves korában. Földi maradványai a szemerjai református temetőben nyugszanak.
