A sepsiszentgyörgyi levéltárban két levél található a 28. fond., 2. dosszié, 4. és 8. lap jegyzés alatt, amelyek tökéletes eligazítást nyújtanak a vitatott kérdésben. Az 1861-ben írt két levél teljes szövegét ismertetem.
Méltóságos Gróf Főkirálybíró Úr. Kanta közönsége Kézdivásárhely közönségével annyira testvériesen egymás mellé van alkotva a történet által, mi szerint ezt egymással nem hogy elkülöníteni, de még különválva gondolni is polgári vétek lenne. Ezen valóságban való igazságot a régi külön érdekek akadályai miatt csak az 1848-ban született szabad eszméknek sikerült létrehozni az agyagfalvi gyűlésen, melyről okirat ugyan az akkori viszonyok miatt nem készülhetett, de élt az okirat a polgárok szívében, melyet később 1850. január 4-én a két közösség összegyűlvén, a valóságban létesített, az ide mellékelt jegyzőkönyvi kivonat igazolja. Ezek nyomán Kanta Kézdivásárhellyel a feljebb írt 1848-as esztendő óta egy törvény, egy kormányzat alatt élt. Polgárai mesterségük különbözése szerint társulatokba, céhekbe összeállottak, közös vagyont szereztek, abból gazdálkodtak s gazdálkodnak mai napig.
A két község birtoka, pénztára összeolvadt közigazgatási intézkedések nyomán, néhol eladás, máshelyt gyarapítások tétettek, sok más most egyszerre elé nem számlázható viszonyok léteznek, melyek a két közönséget egymástól elválaszthatatlanná erősítették. Ezek nyomán Kanta közönsége nélkülözhetetlen együttmaradási akaratát tisztelettel idezárt névlajstrommal kívánja nyilvánítani, mint szintén Kézdivásárhely közönsége ezen alázatos felterjesztésével kijelenteni s kérni a Méltóságos Gróf Főkirálybíró Urat, szíveskedjen a Felsőfehér vármegyei Főispán úrral érintkezésbe jőve ezközölni, hogy a két közönség annyira összeforrott viszonyai addig is tartassanak fenn, míg e tárgyban az Országgyűlésre a LÉGYEN szót kimondja.
Ezen kérésünk érvényre juttatását sóvár reménnyel várjuk méltóságodtól, most csak ezen az úton látjuk eltávolíthatatlannak a szétválasztás által enyém s tied felett keletkezhető félelmes egyenetlenséget.
Kézdivásárhely, május 3-án, 1861. Szabó Dávid, főbíró, Varga Jóseff, főjegyző.
A fenti levél igazolja, hogy Agyagfalván döntötték el a két település jeles tagjai az egyesülést. Orbán Balázs ezt annyira természetesnek és jogosnak tekintette, hogy nem részletezte az ide illő eseményeket. A második levél szövege:
Kantának Kézdivásárhellyel 1848-as agyagfalvi gyűlésen megtörténvén az egyesülése, mely az akkori körülmények miatt írásba ugyan nem foglaltathatott, de ennek megerősítését követte az 1850. január 4-iki újabb egyesülési nyilatkozat mindkét közösség részéről, mely 724 jegyzőkönyvi szám alatt már okmányilag írásban látható, minthogypedig a jelen átalakulási korszak alkalmával Kantafalva Fehér vármegye nevezete alatt emlegettetik. Ennek folytán, hogy az egyesülés harmadszor is megerősíttessék, felhívatnak Kézdivásárhellyel egyesült kantai birtokos polgárok ide alább leírni nevüket, amely kísérő irat mellett sietve fel fog terjesztetni Háromszék Főkirálybíró Méltóságos Kálnoki Dénes Úrnak.
Nyújtódi Miklós, Zakariás János, Zakariás Kristóf, Jancsó Elek, Szőrösi Ferenc, Keresztes Antal, Bogdán István, Dávid István, Finta Mojszesz, Varga József, Megyeszán István, Jancsó Sámuel, Publinger József, Babos József, Nyújtódi Mihály, Gilikó József, Jancsó József, Bod Domokos, Fekete Domokos, Bíró István, Lakatos István, Kajtár József, Fekete Ferenc, Fekete Mihály, Dudás András, Mitrotzki Ferenc, Rátz Áron, Hoffmann Antal, Jancsó János, Deák Pál, Csíki János, Jancsó Sámuel, Jancsó Mózes, Jancsó Ferencné, Mészáros Sámuel, Kiss József timár, Szotyori Lajos timár, Kiss András timár, Molnár János timár, Sérves József, Gyárfás Miklós, Szász József, Simon Mihály, Bede Károly, Balog Elek, Bardotz András, Gáspárek Ferenc, Kupán József, Méskovitts György kádár, Orbán Mózes, Pál Deák Sámuel, Vilikó János, Lakatos Ferenc, Tiblánger Vince, Tiblánger József, Jancsó István, Csekme Tamás, Demkó András, Kaposi Károly, Bede Sámuel, Fazekas János. Nagy József, Turótzi József, Turótzi Sándor, Turótzi János, Kováts Ferenc, Kováts József, Rátz Ferenc, Mágori János, Mágori Ferenc, Mágori Dániel, Turótzi Bálint, Lakatos Ferenc, Füstös József, Kanzel András, Szőts János, Lakatos János, Magyaszai Sándor, Vizi János, Rátz Dániel, Rátz Bálint, Tóth Mihály, Tóth István, Fekete Ferenc, Gál Istvánné, Kováts László.
Mivel Kanta Felsőfehér megyéhez tartozott, közigazgatásilag a peselneki járáshoz, 1876-tól – amikor Háromszékhez csatolják – tekinthetjük, hogy megtörtént a két település között az egyesülés.