Benedek Elek: Öcsike nadselű gondolatai és csínytevéseiPacsuli néni sétálni megy

2017. január 14., szombat, Irodalom

Édes nagyapóka, lelkem, figyeljen ide, hadd mondok el Pacsuli néniről egy újabb történetet. Remélem, nem feledte el, hogy Pacsu­li néni igazi neve Orsolya, de úgy pacsulizza magát, hogy ráragadt a Pacsuli név. Nyár elején történt, hogy Pacsuli néni kitekintett rózsadombi villájának ablakán, s átszellemülten sikított fel: Ah, de pompás az idő! Nosza, nyomban összevissza pacsulizta magát, aztán vette kedves régi napernyőjét, szólította még kedvesebb kutyuskáját, Dodót, szalagot meg pórázt kötött a nyakára, s szép csendesen elindult a Rózsadombon, be a város felé.


Ment, mendegélt Pacsuli néni szép lassan, egyik kezében napernyő, másik kezében a póráz. – Oh, de gyönyörű szép idő! – mondta újra meg újra Pacsuli néni. – Vau! Vau! Jaj de szép! – bizonyította Dodó is, a kedves kis kutyuska.
Hanem egyszerre csak mi történt?
Nem történt egyéb, csak hirtelen beborult az ég, s zuhi, zuhi, zuhogott a záporeső.
– Jaj, istenem, mit tegyek, hová legyek? – sápítozott Pa­csuli néni. – Tönkremegy a gyönyörű, virágos selyemszoknyám! Hopp! Megvan!
Nagy hirtelen a kedves kutyuska pórázát a napernyő nyeléhez kötötte, ezzel felszabadult az egyik keze. Az ám, a bal kezével fogta az ernyő nyelét, jobb kezével a gyönyörű virágos selyemszoknyáját, s ment előre, záporesővel nem törődve.
Hiszen ez így jól is lett volna, ha rettentő szél nem kerekedik. Üvöltött, süvöltött a szél, jobbra-balra ráncigálta Pacsuli nénit. Pacsuli néni az ernyőt, az ernyővel a kedves kutyuskát – s oh, jaj!, hullottak az emeleti ablakból a virágcserepek s egyéb apróságok. Egy virágcserép pont a Pacsuli néni kalapjának repült. Pont a kalapjának!
A szél csak üvöltött, süvöltött, tombolt eszeveszetten, s aztán egyszerre csak hátba kapta Pacsuli nénit, vitte, ragadta, hogy a lába sem érte a földet. Bezzeg, hogy vitte, röpítette az ernyőt is, az ernyőn a kedves kutyuskáját is, s ez nem elég, úgy repdestek körülötte mindenféle kedves apróságok, amiket a szélvihar itt-ott felkapott, hogy Pacsuli néni azt hitte, itt a világvége.
Hiszen a világvége éppen nem volt itt, de ennél sokkal szörnyebb történt, a legszörnyebb, ami Pacsuli nénivel történhetett. Egyszer csak... Oh, jaj!
Az üvöltő, süvöltő, tomboló, romboló vihar kiüvöltötte-süvöltötte Pacsuli néni kezéből az ernyőt, felkapta, ragadta fel a magasba az ernyővel együtt a kedves kis kutyuskát, s a pacsuliillattal együtt vitte erdőkön, mezőkön, hegyeken túl... ki a Városligetbe, ott szépen letette az ernyőcskét is, a kutyuskát is.
Aki nem hiszi, járjon a végére, Pacsuli néni kutyuskája legyen a vendége.
A másolat hiteléül: Elek nagyapó

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 609
szavazógép
2017-01-14: Irodalom - :

A jóságos tündér és a tizenkét hónap (szlovén népmese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz mostoha, aki édeslányát jobban szerette, mint a szeme világát, de mostohalányát, Maricát teljes szívéből, teljes lelkéből gyűlölte. A kislány nem állhatott meg előtte. Ha szerét ejthette, kínozta, gyötörte, szeretett volna tőle mielőbb megszabadulni. Egy napon mind a két lányt elküldte a folyóra, hogy gyapjút mossanak. Az édeslányának fehér gyapjút adott, a mostohának pedig feketét lökött oda, és ezt parancsolta neki:
2017-01-14: Színház az egész világ - Nagy B. Sándor:

Bohóckodás felsőfokon

Ugyanannak a szerzőnek két nagyon hasonló jellegű darabját mutatta be szilveszter estéjén a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a kézdivásárhelyi Városi Színház társulata: Ray Cooney kortárs brit drámaíró a bohózat nagymestere, akinek 1962-től máig mintegy negyedszáz színpadi műve látott napvilágot, amelyek nagyon sok nyelvre lefordítva bizonyos szempontból meghatározták az elmúlt fél évszázad vígjáték-irodalmát. Magyar nyelvterületen talán A miniszter félrelép című darabját ismerik a legtöbben a különböző filmfeldolgozások nyomán, de valamennyi más művét is nagy sikerrel játszották és játsszák itthon és szerte a világon. A most bemutatott Pénz az égből (Sepsiszentgyörgy) és Ketten a neten (Kézdivásárhely) című bohózatok sok szempontból hasonlítanak egymáshoz, és annyira hasonló jellegű előadások is születtek belőlük, hogy célszerűnek tartottam összevonni méltatásukat.