Mint a legtöbb keresztény ünnep, a nem az egyházakhoz köthető farsang is pogány szokásokból ered: a zajos, vidám, alakoskodó, álarcot, maskarát viselő emberek a telet űzik, lényegében termés- és termékenységvarázsló szereppel. Ezért nálunk, magyaroknál például az egyik legfontosabb párválasztó-házasodó időszak volt, de emellett lényege a szabályok felrúgása, kigúnyolása. Ezt a célt szolgálja az álarc adta ,,arctalanság”, névtelenség is.
A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata mégis a jelmezes-táncos alakoskodás, azaz az álarcosbál, amiről már a XV. századból vannak adatok. A királyi udvaroktól a legkisebb falvakig, mindenütt táncra perdültek, mulattak az emberek. S ahol mulatnak, onnan nem hiányozhat az étel-ital sem. A XVI. századtól említik a Cibere és Konc, vagyis a böjti és a húsételek tréfás viadalát is. A farsangi mulatságokra jellemző a gazdagon terített asztal, amely roskadozik a főként húst tartalmazó ételektől, no meg a sok édességtől, főként fánktól, amelyet jellegzetes farsangi éteknek tartanak. És amit egyetlen nép sem sajátíthat ki magának, mivel szinte minden európai konyhának megvan a maga fánkreceptje, nekünk, magyaroknak is (az elmúlt években ezen az oldalon ismerkedhettünk meg például a szalagos fánk vagy a csöröge fánk elkészítésének receptjével).
A fánk történetének kezdete elvész az idő ködében, egyesek szerint már II. Ramszesz udvarában készült belőle (erről sírjának egyik domborműve tanúskodik), de például a zsidó hanuka-ünnepkörhöz is kötődik, Kr. e. 163-ból. Európában jóval később jelent meg, a franciák és az osztrákok civakodnak az elsőségen, úgy néz ki, a nyerés az osztrák oldalon áll.  Hogy mi is lényegében a fánk? Dagasztott, megfelelő ideig pihentetett tésztából szaggatott, s megfelelő hőmérsékletű olajban kisütött sütemény, amit néha porcukorban forgatnak meg, de ismertek töltött fánkok is.
Álljon itt például a Receptvarázs túrófánkjának receptje:
Hozzávalók öt személyre: 12 dkg liszt, fél csomag sütőpor, egy nagy csipet só, 25 dkg túró, egy kisebb tojás, 2 csomag vaníliás cukor, 1 púpos evőkanál cukor, a sütéshez 6 dl olaj.
Elkészítése: a lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval és a sütőporral. A túrót egy másik tálban jól összetörjük (pl. krumplitörővel), hozzáadjuk a cukrot, vaníliás cukrot, tojást, összekeverjük, majd összedolgozzuk a lisztkeverékkel. Kézzel diónyi gombócokat formázunk a tésztából, majd forró olajon, közepesnél kisebb lángon mindkét oldalukat szép aranybarnára sütjük. Konyhai papírtörlőn leitatjuk a felesleges olajat, porcukorral meghintve, sárgabaracklekvárral kínáljuk.
A Karcsi konyhája gasztroblog (Bágyok Károly) Nagyanyám tökéletes fánkjának receptjét ajánlja:
,,A fánksütés nem ördöngösség, csak hozzáállás kérdése. Én nem vagyok rest este nyolckor sem bedagasztani, ha megkívánom. Nagyon sok recept van, amely vajat meg egyéb nyalánkságokat ír. Nagyanyáink zsírral is megsütötték. Ha gyermekkorom fánkját akarom a számban érezni, akkor bizony jófajta disznózsírral csinálom. Ha nincs tejföl, akkor plusz négy deka olvasztott zsír kerül helyette a tésztába.
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3,5 dkg élesztő, 4 tojás sárgája, 1 dl tejföl, 4 dkg olvasztott zsír, 5 evőkanál cukor, 2 dl tej, csipet só.
Ahogyan készítem: A langyos tejben egy kanál cukorral felfuttatom az élesztőt. A többi hozzávalóval bedagasztom, letakarom és duplájára kelesztem, majd lisztezett deszkán ujjnyi vékonyra nyújtom. Fánkszaggatóval vagy nagyobb vizespohárral kiszaggatom, 15–20 percet pihentetem, a közepét a kezemmel kissé benyomom, ez kerül alulra elsőnek a forró olajban. Az első oldalát fedő alatt sütöm pirosra, a másik oldalát már fedő nélkül. Lekvárral vagy porcukorral tálalom.”
A farsangi mulatságok legtöbbje  nem fényes bál vagy vendéglői összejövetel, hanem falu-, munka- vagy egyéb közösségek kosaras bálja, amikor az ételeket a résztvevők viszik magukkal, és nemcsak ők fogyasztanak belőle, hanem megkínálják a többi résztvevőt is. Nyilván, ilyenkor a legpraktikusabb hidegtálat összeállítani, amelynek legfőbb összetevője a sült hús, töltött karaj, sonka, fasírt, kolbászok és hasonlók. Kísérőül általában salátát adnak, de akiben munkál a művészi hajlam, az egészen elképesztően feldíszített tálakat is alkothat a fellelhető friss és eltett zöldségek felhasználásával. A saláták közül megemlíthetjük a tésztasalátát vagy a majonézes salátákat: kukorica-, krumpli-, franciasaláta.  Mindezeket nemcsak tálban szolgálhatjuk fel, hanem zselésítő anyag felhasználásával például formában meg is dermeszthetjük. Készíthetünk kocsonyát is, amit kisebb formákba elosztva, főtt zöldségekkel feldíszítve dermesztünk meg. Mutatósan lehet tálalni. Kínálhatunk különféle krémeket és mártogatókat is friss zöldséggel (retekkel, uborkával, paprikával). Klasszi­kus hidegtálkrém a körözött, de készíthetünk zöld fűszeres túró-, tojás- vagy halkrémet is. Bevett trükk például a krém húsos paprikába (pl. kaliforniai paprika) töltése, hűtőben való megdermesztése után felszeletelve nagyon jól mutat. Nálunk még nem terjedt el igazán, de nagyon finom a közel-keleti eredetű humusz, aminek az alapanyaga a csicseriborsó. A legegyszerűbben konzervből készíthetjük el, ez esetben a leszűrt konzerv tartalmát törjük össze (a levét félretesszük, még szükségünk lehet rá, ha túl keményre sikerül a massza), ha natúr csicseriborsóval dolgozunk, azt előző este beáztatjuk, másnap sós vízben puhára főzzük. Egy konzervdoboznyi összetört masszához egy-két evőkanál tahinit (szezámmagpaszta, üvegben kapható az áruházakban) adunk, ízlés szerint tört fokhagymával és citromlével ízesítjük, más nem is szükséges hozzá. Ha tahini nélkül készítjük, akkor a massza kikavarásához szükségünk lesz egy kis puha vajra vagy olívaolajra (a szezámmagpaszta maga erősen olajos), fűszerezéshez használhatunk hagymát, mustárt, sót, borsot.  Igaz, meg kell jegyeznem, hogy a humusz tahinivel az igazi.