Farkas Réka
Ismét a kilencvenes évek elejét idéző sötét időszak következik Romániában – vélik sokan –, amikor a szociáldemokraták mindent – jogállamiságot, demokráciát – feláldoznak önös, tolvaj érdekeikért. A múltkori fekete keddnél is feketébb mostani kedden történtek után leszámolhatunk minden illúzióval: esély sem nagyon maradt, hogy felzárkózzék kies hazánk a normális, európai országok sorába. Folytatódhat az, aminek terhét bő két és fél évtizede nyögjük: a szabadrablás, a korrupció, a még maradék értékek, vagyon széthordása. És mindezeknek immár törvényekkel is megágyaztak, hogy se számonkérhetőek, se elszámoltathatóak ne legyenek.
A szociáldemokraták fölényes választási győzelme után sejthettük, sötét idők köszöntenek ránk. Bizonyos volt, hogy a nagylelkű adakozás – fizetés- és nyugdíjemelés, adócsökkentés – csupán parasztvakítás, jelentős dolgokra készülnek a háttérben a hatalom új birtokosai. Azt azonban senki nem sejtette, hogy ilyen gyorsan és ily aljas módon lépnek, bűnözőik tisztára mosása, a majdani pénzlenyúlások megalapozása minden egyébnél fontosabb lesz, a költségvetés is csak ürügyül, elterelő hadműveletként szolgál, hogy valósággá váltsák elképzeléseiket. Nem számít a nép felháborodása, sok tízezer ember utcára vonulása, a demokratikus világ rosszallása, azt gondolhatják, előbb-utóbb lenyelik a békát és beletörődnek a megváltoztathatatlanba, aztán övék a pálya, nyugodtan tehetik, amit elterveltek.
Az elmúlt időszak utcai tüntetései megmutatták, nagyon sokan élnek ebben az országban, akik nem szeretnék, hogy visszatérjenek a nem is oly régi gazember idők. Ilyen tömegek nem mozdultak meg sem a fizetések, sem a nyugdíjak visszavágásakor, sem más, a napi megélhetést érintő döntések nyomán, tíz-, húszezres tömegnél nagyobbat rég nem tudnak mozgósítani a pártok, a szakszervezetek. Most mégis, egy elvi kérdés előbb százezer embert vitt utcára, majd az éj leple alatt elfogadott rendeletek miatt már kedd este tízezrek vonultak tiltakozni a késői óra, a hideg dacára is, tegnap este pedig százezrek tüntettek. Minden jel szerint nem csak azok háborognak, akik nem szavaztak az SZDP-re decemberben, talán még elkeseredettebbek, akik elhitték, jót akarnak a szociáldemokraták, emberibb életet készülnek biztosítani, egy tisztességesebb, élhetőbb országot teremtenének.
Aki cseppet is gondolkodik, aki nem ül fel a hazug televíziók félretájékoztatásának, hanem józan eszére hallgat, pontosan látja: nem apró visszalépés, de a múltba való öles visszaugrás történik, amely ellen tiltakozni kell, ha ebben az országban szeretnénk jövőt. Kapaszkodni kell a halovány reménybe, hogy talán nem a kilencvenes évek eleji, újra és újra derékba tört civil megmozdulások ideje következik, hanem a nyolcvankilenc decemberi, a regnáló hatalmat elsöprő népharagé. A vörös pestist akkor csak részben sikerült megfékezni, újra és újra túszul ejti az országot.
Most ideje lenne végleg leszámolni vele, mielőtt minden esélyt, reményt elpusztít.
