Ez utóbbi újból kikerült a törvénykönyvből, tehát már nem is minősül bűncselekménynek. Alaposabb olvasat után világossá válik, hogy a Sorin Grindeanu vezette kormány elérte azt a bravúrt – amit még a kommunista törvényhozók sem mertek megtenni –, hogy kiskapurendszert nyitott a visszaélések irányába: gyakorlatilag pehelykönnyűvé változtatta a büntető törvénykönyv egyik cikkelyét, jócskán súlytalanná egy másodikat, jelentősen szűkítve a felelősségre vonhatók körét, a harmadikat pedig teljességgel eltörölte. A rendelet indoklása pedig kimondottan ködös, ugyanis noha hivatkozik az alkotmánybíróság egyes döntéseire, de a legnagyobb felháborodást keltő módosításokat, új előírásokat a taláros testület ezen határozatai nem érintik.
A rendelet a hivatali visszaélést előíró 297-es cikkely szövegét alaposan megbonyolította. Korábban csak arról volt szó, hogy ha egy közhivatalnok hivatása gyakorlása közben kárt vagy jogsérelmet okozott egy természetes vagy magánszemélynek – egy tettel vagy annak megtagadásával –, akkor az 2 és 7 év közötti börtönbüntetéssel sújtható. Az új szövegbe viszont már bekerültek olyan feltételek, hogy a hivatalnok tudatosan kövesse el a tettét, illetve a kár haladja meg a 200 ezer lejt, a jogtiprás pedig legyen súlyos, egyértelmű és valós hatású. Emellett csökkent a kiszabható börtönbüntetés időtartama 6 hónap és 3 év közötti időszakra – vagy akár bírságra. A rendelet ráadásul újabb alpontot is kapott, amely szerint az előírások nem alkalmazandók abban az esetben, ha jogszabályok előkészítésével, elfogadásával kapcsolatos tettekről van szó. A tudatos, szándékos elkövetés feltétele kapcsán marad a kérdés: egy per esetén kire hárul a feladat, hogy bizonyítsa a szándékosságot, és milyen eszközökkel sikerülhet ez? Szintén értelmezés kérdése, hogy egy, a „hatályban lévő törvények” által garantált jog esetében milyen elvek mentén határozható meg, hogy milyen mértékben sérült. Egy ügyes védőügyvéd még a tárgyalási szakasz megkezdése előtt, a vádemelés időszakában elérheti, hogy a jogsérelmet kevésbé súlyosnak állítsa be, és ezáltal az egész ügy okafogyottá válhat, a potenciális vádlott pedig nyugodtan távozik. A károkozás mértékének behatárolása talán az egyik legfelháborítóbb rendelkezés, hiszen ezáltal gyakorlatilag sorozatosan elkövethetők bizonyos tettek – például gyanús szerződéskötések –, csak az előírt 200 ezer lejes határra kell vigyázniuk az illetőknek. Magyarán: 200 ezer lej alatt nyugodtan lehet lopni. A kiszabható büntetés módosítása egyrészt a „halvány” bűncselekmények közé sorolja a hivatali visszaélést – a korrupciós ügyek egyik leggyakrabban visszatérő cselekményét! –, ráadásként újabb kiskaput nyit, lecsökkentve az elévülési időt öt évre. A büntetőjogi elévülés ugyanis a kiszabható büntetés mértékétől függ. A Btk. 154-es cikkelye rendelkezik erről, amelynek értelmében az 5 és 10 év közötti börtönnel sújtható cselekmények esetében ez nyolc év (eddig ezt alkalmazták), míg az 1 és 5 év közöttiek esetében 5 év. Ez pedig kedvezhet például a 2011-ben vádba fogottaknak.
És végül a frissen bevett előírás, mely szerint a jogszabályalkotás esetében az előírások nem érvényesek. Erről azt érdemes tudni, hogy a fogalom meghatározása szerint ide tartozik minden olyan döntés, amelynek törvényereje van, azaz az államigazgatási és a helyi közigazgatásiak egyaránt. Magyarán: kormánytagokat, helyi tanácstagot vagy polgármestert nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni hivatali visszaélés miatt.
Az érdekellentétet (Btk. 301-es cikkely) illetően érdemes megjegyezni, hogy az új rendelkezések értelmében már nem törvénybe ütköző egy közhivatalnok azon tette, mely révén anyagi hasznot biztosít egy olyan személynek, akivel az elmúlt öt évben munkaviszonya volt, vagy az illetőtől bármely természetű juttatásban részesült vagy részesül. Magyarán, teret nyit a nepotizmusnak, szülőkön, gyermekeken, testvéreken kívül nyugodtan lehet rokonokat alkalmazni. A sürgősségi rendelet értelmében csak akkor lehet szó bűncselekményről, ha házastársról, első fokú rokonokról, valamint másodfokú oldalági rokonokról van szó.
Nem elhanyagolandó továbbá, hogy a kormány a perrendtartási törvénykönyv módosításával lecsökkentette hat hónapra a panaszbenyújtási határidőt minden egyes bűncselekmény esetében, ahol ez lehetséges. Vagyis a bűncselekmény elkövetésétől számítva legtöbb fél éven belül jelenthetünk fel bárkit – utána hiába is próbálkoznánk.
Így képzeli el a kormány és a szociálliberális többség a korrupció elleni harcot: zavarosan megfogalmazott, az alkotmányosság határán elfogadott törvényekkel, amelyek amellett, hogy nekik kedveznek, az igazságszolgáltatást is feje tetejére állíthatják, és az elméleti esélyét is elveszik a romániai közélet megtisztulásának.