Tegnap este, mikor e sorokat számítógépbe tápláltam, a megyeitanács-elnöki tisztség elnyerésére 49 százalékos arányban Tamás Sándor volt az esélyes, őt Kovács István tízszázaléknyi különbséggel követte, harmadikként Sabin Calinic 11 százalékot tudhatott magáénak, és negyedikként Vajda Lajos 9 százalékot ért el.
Tamás Sándor a magyar települések szavazatait tekintve este 7 órakor 55 százalékos eredménnyel vezetett, egyéni csúcsot 92 százalékkal Kurtapatakon állított be, de Futásfalván is 156:12 az arány Kovács Istvánnal szemben. Kovács István viszont Sepsiszentgyörgyön négy szavazókörzet kivételével mindenhol nyert. Végül is a párharcot, amint erre számítani lehetett, a vidéki települések döntötték el. Vajda Lajos szülőfalujában, Bölönben kerekedett mindenki fölé.
Írásunk időpontja után a sorrend lényegesen nem módosulhat, tehát Tamás Sándort befutóként üdvözölhetjük, s adataink arra is alkalmasak, hogy általánosítható következtetéseket vonjunk le.
A részvétel megyei szinten 47,1 százalékos volt, a két város — Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely — a maga 35 százalékos részvételével a mélypontra került, az ilyen fokú érdektelenség a legnagyobb kihívás, az okok kifürkészése és a közöny orvoslása hosszú távon a magyarság sorsának kulcskérdése lesz. Mint ahogy a románság összefogása is tendenciát jelöl, és minden bizonnyal ez a román népesség önbizalmát fogja erősíteni. A közösségi sikerélmény ugyanis csodákra képes.
A városi lakosság passzivitása a legaggasztóbb, az az érzésünk, hogy egyféle destruktív hangulat jellemezte a lakossági magatartást: a mélypont-szemlélet. Az, hogy tizennyolc éve nem mentünk semmire, a kátyúktól nem látjuk az utat, a vezetők korruptak, hatalmas vagyonokat harácsoltak össze, ígérgetnek, hazudnak és így tovább. Ezzel a mentalitással szemben szerencsétlennek tűnt az a sikerpropaganda, amellyel az RMDSZ erőlködött, és túl általános volt, amit az MPP ígért.
Az egész választás túlságosan pártra hegyezett volt ahelyett, hogy a személyi képességek kerültek volna górcső alá. Inkább az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz szemlélet lett úrrá az embereken, és nem az, hogy az ,,én jelöltemet" — a ,,mi jelöltünket" diadalra juttatjuk, mert közös boldogulásunknak ez az alapfeltétele.
Az első fordulónak ezért tulajdonképpen nem volt tétje.
A második nekifutamodás Sepsiszentgyörgy esetében tartogat izgalmakat. Az győz majd, aki el tudja hitetni, hogy a város jövőjének meghatározó személyisége tud lenni, egyéni képességei és a csapatmunkára alkalmas volta kiemeli a várost a szürke zónából, ahová közösen aláhúztuk.
Székelyföld legnagyobb magyarlakta településéről van szó, amelyet közös erővel sikerült mélypontos szemléletünkkel lealacsonyítanunk.
A sárkány, amelyet le kell győznünk, bennünk van, és ennek közöny s negativizmus a neve. Ezt a második fordulóban tömeges részvétellel és választással lehet legyőzni.
