Két alapvető problémám van a holland nagyvállalattal: az egyik, hogy irritálja a magyar nyelv, a másik, a helyi vállalkozásokkal szemben tanúsított agresszivitása.
Miről van szó?
Felvásárol egy csíkszeredai sörgyárat, amely Ciuc néven sört gyárt és forgalmaz. Habár a sör hivatalos neve Ciuc (abban az időben már ez is eredménynek számított), mindenki Csíkinek nevezte a gyárat és a termékét. Feltételezem, hogy a Heineken ismerte ezt a helyzetet, mégis csak a Ciuc nevet védte le, és csakis ezen a néven forgalmazta az itt gyártott sört. Közben megjelent a Harghita söre is. Tehát, ha akarta volna, Csíki Sört is gyárthatott volna. Nem tette, ám megjelent egy vállalkozó, aki ráérzett a lehetőségre, és magyar nyelvű címkével gyártani és forgalmazni kezdte az Igazi Csíki Sört. Természetes, hogy itt, ahol nagyon ritka a magyar nyelvű árucímke, és ahol minden magyar nyelvű feliratért, szimbólumért nagyon keményen meg kell küzdeni, rögtön népszerű lesz az egyébként minőségileg sem kifogásolható sör. A Heineken pert indít a vállalkozás ellen a márkanév jogtalan használata címén. A periratban „úgynevezett Székelyföldről” beszél, és a per áthelyezését kéri más megyébe, mert szerinte az itteni etnikai környezet számára negatívan fogja befolyásolni a per kimenetelét. Itt, Székelyföldön, ahol minden létező eszközzel próbálják akadályozni nyelvünk, szimbólumaink, himnuszunk használatát, az előbbiekből csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Heineken is beállt a magyarfóbiában szenvedő hivatalnokok és állami intézmények sorába. Ezért nem látok pusztán gazdasági okot a perben, inkább az empátia teljes hiányát a helyi közösséggel szemben.
Az Igazi Csíki Sört gyártó szentsimoni gyár, tudomásom szerint 140 személynek ad munkát. Kapacitása elhanyagolható a Heineken lehetőségeihez képest. A száznegyven foglalkoztatott személy és a cég által befizetett helyi adó jelentős érték, ezért a cég és a munkahelyek megszűnése érzékeny veszteséget jelentene a község életében. Ezzel szemben a Heineken semmit sem nyerne, ahogy semmit sem veszítene akkor sem, ha a cég tovább működne. Ha a Heinekent érdekelné a helyi közösség, inkább el tudnám képzelni egy helyi cég támogatását, mint működésének akadályozását. Ebből a fellépésből csak a Heineken agresszivitása és mértéktelen profitéhsége látszik, ami mindenen átgázol, csakhogy a vélt nyereségnövekedést elérhesse.
Ezért nem fogyasztok Heineken terméket, és ezért értek egyet termékeinek bojkottjával. Egy helyi közmondással élve: „Ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel”. Termékeinek mellőzése természetesen egyéni válasz a nemzetiségében megsértett és egy adott közösséghez tartozó személy részéről, a bojkottnak pedig van egy általánosabb érvényű, az ellenfél megsemmisítésére irányuló mellékzöngéje is. Szerintem az ellenfelet nem megverni, hanem legyőzni kell, és azután megbékélni vele. Akkor miért is értek egyet a bojkottal? Egyszerűen azért, mert a Heineken fellépéséből azt látom, hogy erőfölényét kihasználva megsemmisítésre tör, amely ellen már közösségileg lehet szerintem eredményesen cselekedni. Nem föltétlenül megsemmisítve az ellenfelet, hanem rábírni a kiegyezésre.
Még egy megjegyzés a bírósági határozattal kapcsolatosan. Érzelemmentesen, kívülállóként tekintve a határozatra, figyelembe véve a helyi sajátosságokat, az ítélet akár igazságosnak is tekinthető. Tényleg kihasználta a Csíki Sör gyártója a Heineken Ciuc sörének a népszerűségét, és – enyhén szólva – elég kétes módszereket használt. Igaz, hogy egy idegen bíróság nem lát hasonlóságot a Ciuc és Csíki sör között, sem szavakban, sem címkében, de itt mindenki Csíkinak nevezi a Ciucot. Csakhogy ugyanez a bíróság már azt is „véglegesen” tudomásunkra hozta, hogy nem létezünk. Akkor van vagy nincs „Csík”? Akkor miért nem azonos Miercurea-Ciuc Csíkszeredával? Azonkívül a „Csíki” egy jelző, egy földrajzi tájról való sört jelent, a Ciuc az egy tükörfordított, értelmetlen román főnév. Akkor meg miért azonos a kettő, melyik a hitelesebb?
Szakács Béla, Sepsiszentgyörgy
