Mert szeretem, jó sör, van egyéni karaktere, és továbbra is szívesen venném, ha a poharamba tölthetném. Mert magyarul írja a címkéjén, mit tartalmaz (emlékezzünk csak, mennyi nyomdafestéket használtunk vállalkozóink meggyőzésére, hogy magyarul is szóljanak a termékcímkék, cég- és üzletfeliratok stb.). Mert Csíkszentsimonban gyártják, abban az üzemben, amely gyermekkoromban még javában termelte a szeszt (pityókából), s amit szétprivatizáltak (na kik?), hogy aztán egy nem is kis beruházás révén (hogy ki és miért ruházott be, hogy éppen holland pénz is van benne, az a kapitalizmusban bizony nem elsőrendű fontosságú) halott poraiból éledjen újjá. Mert szakemberek és munkások itt találtak munkahelyet, megélhetést, a helyi adók révén pedig az önkormányzat, az ottani emberek jutnak több pénzhez...
És sorolhatnám az érveket, miközben hallom/olvasom az ellenérveket – amelyek a maguk módján igazak –, hogy nem tisztességes csúsztatni, hiszen nincs is veszélyben az egész gyár, egyébként is a tulajdonos/vezetőjén – aki csíki székely ember vóna – egyéb (üzleti) galádságokat is számon kellene kérni.
Nos, a magát manufaktúrának nevező gyár reklámosainak gerilla marketingstratégiája nyilvánvaló. De az vesse rájuk az első követ, aki nem látott („nyelt le”) néhány ilyen „beetetést” valamilyen termék vagy éppen politikai üzenet kapcsán. Tudatos „építmények” ezek, s minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb lehet a siker, vagy éppen a bukás. S bizony ostorozás közben azt sem kellene zokon venni a „stratégáktól”, hogy más márkát is piacra dobtak, elvégre az üzletben (sem) egy lapra kell feltenni mindent.
Vagyis semmi különöset nem követtek el a nedűfőzők, ami egy jó korsó sörrel nem nyomtatható le, s aki igyekszik eligazodni a (vad)kapitalizmus nálunk is burjánzó dzsungelében, el is tudja választani a szezont a fazontól.
Az viszont megtörtént – s ez már bizony minimum kettős mérce –, hogy a hazai bíróság hirtelen megtanult magyarul. Hiszen miközben a „székely terrorvád” tárgyalásán azzal bíbelődnek, hogy ki, mit, hogyan fordított le egy felvett beszélgetésből, miközben hivatalosan nincs es olyan, hogy Csíkszentsimon, a Ciuc hirtelen Csíkkal lett azonos. Hivatalosan. Ráadásul egy márkanévben. (Ennek kapcsán kellene is javasolnunk a tisztelt bíráknak, hogy minden székelyföldi településnév jelenjen meg magyarul is a hivatalos névjegyzékben.)
Hát ezért írtam alá ama bizonyos petíciót, és korántsem a vita kedvéért nyomatékosítom e sorokban is eme „meggondolatlan” cselekedetet. Na meg azért, mert hiányozni fog (vagy mégsem kényszerülök erre?) az Igazi Csíki Sör íze.
