Székelyudvarhelyen a Küküllő Szállodával szemben van egy szoborpark, amelyet az Emlékezés Parkjának neveztek el. Megálmodója és létrehozója a Székelyudvarhelyért Alapítvány. A szoborpark 12 ismert történelmi személyiség: Kós Károly, Bethlen István, Wesselényi Miklós, Bethlen Gábor, Fráter György, Szent László király, Csaba királyfi, Hunyadi János, Báthori István, II. Rákóczi Ferenc, Bem apó, Nyirő József, valamint tizenharmadikként a névtelen Vándor Székely alakját örökíti meg. A közvélemény tudja, ki az a névtelen Vándor Székely. Wass Albertről van szó, akit tiltottá minősítettek, olyannyira, hogy műveinek terjesztése főbenjáró vétségnek számít szűkebb pátriánkban, s e tekintetben sorsa hasonló a Nyirő Józseféhez, akiket manapság emlegetni csak iskolán kívüli körökben lehetséges.
A szoborparkot 2004 májusában adták át a látogatóknak – ünnepélyes keretek között. Ritkán fordult elő, hogy arra jártomban (elég gyakran) ne időzzek egy kis meditálásnyira a szobrok árnyékában. Volt alkalmam idegenvezetést hallgatni a gazdamodelljeikről, amikor szakavatott (talán tanár) ember magyarázta el a látottakhoz ismerni illő részleteket. Az autóbuszokat hozó turisták fogadására a parkot ellepte tucatnyi cigány gyerek, akik várták-kapták a nekik „kijáró” Dunakavicsot, Tibi  csokoládét, akármicsodát, s közben figyelték az idegenvezető értekezését a szobrok mondanivalóját illetően. Ezek a gyermekek olyan 5–12 év közötti korban lehettek. Úgy megtanulták az idegenvezető szövegét, hogy akármelyik szóbeli érettségin e tárgyban megkapták volna a dicséretet. Megesett, hogy nem érkezett vendég, csak az idegenvezetésre önszorgalomból előállt cigány gyerekek, akik közül többen is tüsténkedtek, hogy ők 2–3 lejért elmondanak mindent, amit erről a szoborparkról tudni kell. Nagyon élveztem, ahogy csinálták. Felsorolták Tamási fontosabb műveit, nem felejtették ki az ábeli trilógiát, sőt, Nyirőnél a Havasok könyvét is odaillesztették Uz Bence társaságába. Az utóbbi időben, azt hiszem, kitiltották a cigány gyerekeket a szoborparkból, mert minden csodálatom ellenére kezdtek zavaró tényezővé válni a látogatók szemében, s valószínű, a város vezetése így határozott a kéregetés megfékezése érdekében. Amiért szóba kerítettem ezt az egész „litániát”, azért van, mert több ízben is adtam két-három lejt más és más gyereknek, hogy vezessen végig engem a szoborparkon. Wass Albertnél többször is megismételtettem a szövegüket, amelynek a lényege műveinek a felsorolása után az volt, hogy az a „mocsok Kuncze Gábor” nem engedte hazatérni a nagy írót, s ezért főbe lőtte magát. Ez a szöveg sok-ezer honfinak így traktáltatott Udvarhelyen az örökkön cserélődő hallgatóság mindenkori nagy meglepetésére, miközben az arcokról olvasni lehetett a honfitársak pártállását is.
Miként Horger Antal urat József Attila tette feledhetetlenné, úgy az udvarhelyi cigány gyerekek is „betettek” Kunczének 3 lejre.