Napokig hallgatott, majd langyos közleményekben nyilvánított véleményt a szövetség a büntető törvénykönyv módosításáról, pontosabban nem is annak oly sokak által kifogásolt tartalmáról, hanem elfogadásának módjáról. Tették ezt akkor, mikor már egyértelmű volt a népharag, százezrek – köztük nagyon sok magyar – vonultak utcára, és a tiltakozók mellé állt nemcsak a román értelmiség színe-java, de ámulattal követte az egész világ az újabb romániai „forradalmat”, hogy miként elégelte meg a nép, és lázadt fel a korrupt politikai osztály ellen. Kétségtelen volt, melyik a jó oldal, az RMDSZ mégsem mert egyértelműen odaállni, az elveket pragmatikus tényekre cserélte: ha valahonnan, akkor legfennebb a kormánykoalíciótól remélhet bármit is.
A bizalmatlansági indítvány parlamenti vitáján a magyar képviselők, szenátorok részt vettek, de nem szavaztak. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint ez volt számukra az egyetlen járható út, hisz nem értenek egyet ugyan azzal, ahogy a kormánypártok eljártak, de a másik oldalon sincs semmi kézzelfogható, az ellenzék nemcsak nem tudja megbuktatni az 54 százalékos többséget, de alternatívát sem tud felmutatni, nincs tehát, amiért feladniuk a jóformán még ki sem próbált együttműködési megállapodást. Magyarán: hiába járnak el úgy, ahogy a jó érzés, a demokratikus értékek kívánnák – cserébe semmit sem kapnak. Így azonban mégiscsak elértek ezt-azt, a költségvetésbe sikerült begyömöszölniük néhány magyar szempontból is fontos beruházást – hangzott az érvelés.
Ismét az aszfaltkilométerek, egy-egy épület felhúzása került a szövetség céljainak középpontjába, úgy tűnik, a közösségi jogok bővítéséről egyelőre álmodozni sem mernek, azt is csak késve vették észre, hogy a büntető törvénykönyv inkriminált módosítása nemcsak a korruptakat mentette, de utat nyitott a kisebbségek, köztük a magyarság diszkriminációjának is. A kínos helyzetbe került szociáldemokraták néhány dühödten vádaskodó, mosakodó tagja a külföldi befolyás, a multik kiátkozása mellett meglobogtatta a magyar kártyát is, mint minden rossz forrásának egyikét. Tette ezt akkor is, amikor friss szövetségesük, az RMDSZ gyakorlatilag az igen nehéz, kínos időkben is mellettük maradt. És minden jel szerint, ez még csak a kezdet...
Egyik oldalon semmi nincs, másikon egy megkérdőjelezhető, elvtelen, önös érdekeket érvényesíteni kívánó, demokratikus játékszabályokat könnyedén felrúgó hatalom áll. Az RMDSZ szorult helyzetében ez utóbbit választotta, pedig úgy tűnik, nyerni így is keveset nyerhet, ráadásul elveszítheti maradék kis hitelét is. Megéri?