Ilyenkor eldönti, hogy többet nem bosszankodik, nem foglal állást, érdeklődni sem fog a közügyek iránt, inkább végzi a maga dolgát, és csak olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekben megbízhatónak érzi az ítélőkészségét. Aztán rájön, hogy kihasználják, visszaélnek a bizalmával, gyanútlanságával, és amikor egyértelmű törvénytelenséget észlel, elfogy a türelme. Ez történt a Ponta-kormány megbuktatását eredményező Colectiv-tűzeset után, ez történt az elmúlt napokban, amikor az alkotmánybíróság döntése ürügyén erre az igazságot és jóérzést nélkülöző sürgősségi törvénymódosításra vetemedett a kormány.
Persze, azt sem érti a kisember, hogy miért vannak olyan törvényei az országnak, amelyek alapján ártatlan embereket is meghurcolhat a korrupcióellenes ügyészség, és azt sem, hogy két hónappal ezelőtt hogyan kerülhetett ki ekkora fölénnyel a Szociáldemokrata Párt a választásokból, mindazok után, amit az elmúlt harminc évben tettek egykori és mostani vezetői? Más visszás helyzetek mellett azonban ezeket sem érzi reménytelennek: bízik abban, hogy előbb-utóbb kiderül a meghurcoltak ártatlansága, hogy az új törvények korlátozzák majd az ügyészség hatáskörét, a választások eredménye láttán pedig elfogadta szavazótársai döntését. A korrupció egyértelmű legalizálását és az állampolgárok bizalmának felrúgását azonban annyira sértő és primitív gesztusnak érzékelte, amit már képtelen volt tolerálni.
És úgy tűnt, érzéke ezúttal jól működik, mert most a törvénymódosítás szükségességének legvehemensebb támogatói is egyetértettek abban, hogy több szempontból is alaposan eldobta a sulykot a kormány. Időnként mégiscsak napfényre kerül az igazság, mely Gandhi szerint az egyetlen olyan erő a világban, amely mindenki fölött győzedelmeskedik, és örökre fennmarad. A politikusok, véleményformálók szeretik lenézni a kisembert, a hatalom megteheti, hogy birkanyájként tereli a tömeget mindenféle irányba – de az általános igazságot mégiscsak mindenkor a kisemberekből álló tömeg képviseli.
Úgy tűnik, az igazságügyi miniszter lemondása sem kellett ahhoz, hogy leálljanak a tüntetések, pedig hétfőn még a kormány megbuktatását vagy akár az előrehozott választások lehetőségét sem tartották kizártnak a politikai elemzők. Vajon elérte célját a kisember? Vajon sikertörténetként könyveli el az elmúlt napok eseménysorozatát?
Nézegetve a kormány tagjainak utóbbi nyilatkozatait, az igazságügyi miniszter elhíresült sajtótájékoztatóját, a földművelésügyi miniszter népszerű eszmefuttatását, amely futótűzként terjed az interneten, megdöbben az ember, hogy milyen szinten tart a politikai elit Romániában. Andrei Pleşu román filozófus, művészettörténész, publicista szerint az ország legnagyobb problémája az, hogy politikustársadalma jórészt korrupt, faragatlan, felelőtlen, öntelt és buta emberekből áll. Mint írja, Liviu Dragnea normális körülmények között legfeljebb egy ravasz kaszinótulajdonos lehetne, nem pedig a legnagyobb kormánypárt és az egész ország vezetője, de az ellenzéki pártokban sem jobb a helyzet, így bármennyire is reményteli a civil öntudat újjáéledése, nincs, kivel helyettesíteni a jelenlegi, hitelüket vesztett politikusokat.
Szóval kétségkívül szép eredmény, amit az elmúlt napokban kiharcolt magának a kisember, de hosszú távon vajon milyen változásokra számíthat?