Lemondott az igazságügyi miniszter is, pedig ő igazán megkonzultálta a népet, a kormányrendelet kapcsán tartott sajtótájékoztatón huszonnégyszer kérdezve meg: más kérdésük van-e? A Román Hírszerző Szolgálatot felügyelő bizottság elnöke is megmondta: a bukaresti megnyilvánulások aggasztóan hasonlítanak a kijevi Majdan-tüntetésekhez, amelyek Ukrajna szétszakadásához vezettek. Ha nem akarjuk, hogy majdan mi is szétszakadjunk, akkor véget kell vetni a protestálásoknak. Aztán, hogy véleményével ne maradjon egyedül, segítségére sietett a Román Akadémia 84 tagja, akik öt pontba szedték mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek Romániát fenyegetik. Szerintük a románok nemzeti identitása, az ország szuverenitása teljesen alá van ásva. (Még jó, hogy nem mondták: aknázva.) A romániai tömegek hevülékenységének oka: a globalizáció (s bizonyára az általános légköri felmelegedés), a túlzott politikai korrektség, a történelem tudatos átírása, a nemzeti jelképek gyalázása és a termőföldek eladása, az erdőirtás. Sokkal jobb idők jártak, míg nem volt globalizáció, mert a saját zsírjában süllöngő Románia fedője alá senki nem tekinthetett be. Ceauşescu kottájába nem szólhatott idegen hatalom, mert akkor bezzeg erősen szuverének voltunk. A politikai korrektséget (PC) sajnos még mindig sokan szem előtt tartják, ahelyett, hogy kimondanák ápertén az igazságot. A PC miatt nálunk néha előfordul, hogy nem lehet büntetlenül gyalázni például a nemzeti kisebbségeket, mert ilyesmiért egyes tévéadókat vagy személyeket képes megbüntetni a diszkriminációellenes tanács. Vagy ha nem is büntetnek, legalábbis megeresztenek egy-egy enyje-bejnyét. Az akadémia állásfoglalása olyan, mint egy átlátszó könnyű női nyári ruha: csak sejtetni engedi a valóságot. Nem mondja konkrétan, így csak következtetni lehet, hogy a történelmet a magyarok hamisítják tudatosan. Amikor Erdély történetét 1986-ban Magyarországon megírták három kötetben, akkor bezzeg nálunk a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának ülésén „mindenki” elítélte anélkül, hogy bár olvashatta volna, mert tilos volt behozni Romániába. És nem sajnálták a pénzt sem az említett mű elítélésének népszerűsítésétől, mert a londoni The Timesban fizetett hirdetés formában jelent meg a Tudatos történelemhamisítás a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt című cikk, leleplezendő az alantas magyar szándékokat. Most meg olyan könyvek jelennek meg nálunk, mint a Székelyföld története három kötetben, amelynek még a címe is hamisítás, hiszen köztudott, Székelyföld nem is létezik. Azt is felveti az említett petíció, hogy a nemzeti jelképek gyalázása folyik, ami valószínű, főleg Kovászna és Hargita megyei alantas megnyilvánulásokra utal, ahol állandóan székely zászlókat és jelképeket akarnak kitűzni, román feliratok mellé magyarokat helyezni, utcákat magyarokról elnevezni stb. Szerencsére éber feljelentők és dolgos prefektusaink ezeket az átkos megnyilvánulásokat képesek folyamatosan és hatékonyan visszaverni. (A többi megyében vajon mi dolguk akadhat?) Talán a legaggasztóbb, hogy egyesek „az alkotmány előírásába ütköző, az európai uniós tendenciákkal ellentétes etnikai alapú autonóm enklávék létrehozásával próbálkoznak”. Az említett petíciót aláírta Vékás László Temesváron élő fizikus is, aki most utólag „kissé bánja”. Közben az Akadémia elhatárolódott az aláírók állásfoglalásától. Ez már ilyen, sokszor nem értünk egyet más véleményével, de néha még a sajátunkkal sem.