Mielőtt a szén-dioxid-terápia fellegvárába érkeztünk volna, a tatabányai ércentrumban ismerkedtünk a szén-dioxidos kabinnal, ahol a gyógyászati szempontból pontosan meghatározott időtartamig, 30–35 percig kényelmes pózban üldögélhet a páciens, miközben a palackból táplált szén-dioxid tölti be  a  minikezelő alsó légterét. A kabin elfér egy szoba sarkában, kisebb, mint egy zuhanyzófülke, úgy alakították ki, hogy a gáz belégzése kizárt.
A székelyföldi hagyományos mofettákhoz szokott embernek egy kicsit már ez is utópisztikus, de az igazi csodával Kapuváron találkoztunk, ahol a kórház angiológiai rehabilitációs osztályán szén-dioxid-köddel töltött fürdőkádban üldögélve gyógyulnak az érbetegségben szenvedő páciensek. Ezt úgy érik el, hogy a kazettában tárolt 2 kg-nyi, -79 Celsius-fokos szénsavhóra ráengednek 5 liter 70 Celsius-fokos vizet, ezáltal 1 köbméternyi légtér telik meg a kádban 90–92 százalékos szén-dioxid-köddel. Ez azért lehetséges, mert a szénsavhó forráspontja alacsonyabb (-78,9 fok), mint az  olvadáspontja (-56,6 ok), és így megolvadás nélkül alakul át gáz halmazállapotúvá. A kóros gázinhaláció megelőzésére a kádakat speciálisan alakították ki, a helyiségben szabvány szerinti ventilációs rendszer működik. A mínusz 79 fokos szilárd C02-t (szénsavhavat) a közeli Répcelakon működő Linde Gáz Magyarország Zrt. biztosítja, ahonnan naponta szállítják a gázfürdő alapanyagát, és felhasználásig hőszigetelt fémtartályban tárolják.
A szén-dioxid-ködfürdő a perifériás érbetegségek komplex kezelésének (mozgásterápia, balneoterápia, diéta, fizikoterápia, gyógyszeres kezelés) egyik leghatásosabb módszere, amely iránt akkora az igény a kapuvári kórházban, hogy közel nyolcszázas várólistát jegyeznek, 9–12 hónap a bejutási idő. A 134 ágyas angiológiai rehabilitációs osztály balneorészlegén hat szén-dioxid-ködös kád áll az érbetegek rendelkezésére, a komplex kezelés többi kiegészítőjét is a legkorszerűbb feltételek mellett biztosítják.

A répcelaki csoda
A kapuvári csodáról már szóltunk, de mindez összefügg a mihályi-répcelaki csodával: ha a Kapuvártól húsz km-re lévő gázmező aranyát, a székelyfölditől eltérően mélységi eredetű, páratlan tisztaságú szén-dioxidot mélyfúrásokkal nem találták volna meg (1933–1935 között tárták fel), és nem lenne lehetőség ennek kitermelésére, értékesítésére, nem beszélhetnénk a kapuvári angiológiai rehabilitációs központ évi többezres betegtáborának gyógyulásáról, betegsége szinten tartásáról. Dr. Benedek Zoltán kórházigazgató látogatásunkkor hangsúlyozta, a régió kórházának tekintik magukat, a beteg ember szolgálatában csapatmunkában végzik a gyógyítást, és büszkék a nagy elődökre, akik megteremtették a kapuvári gyógyászat hírnevét nemcsak az érbetegségek, hanem egyéb szakterületek orvoslásában is.
A gázfürdő tekintetében megkerülhetetlen dr. Megyesi Schwartz Pál neve, aki 1935-től volt körzeti orvos Mihályiban, és itt kísérletezte ki a szén-dioxid gyógyhatását. Látta, hogy a gyermekek a szénsavhóval játszanak, és amikor vízbe dobják, füst, vagyis gáz keletkezik. 1940-ben készített először tisztítatlan szénsavhóból mesterséges szénsavgázt fürdőkádban, és lévén ő maga érszűkületes, megtapasztalta ennek gyógyhatását. Majd a kapuvári kórházban is alkalmazta a módszert érkeringési zavarokban szenvedő és reumás betegek gyógyításában. A gázfürdő jelenlegi alkalmazása Schwartz doktor módszerén alapszik, a perifériás érbetegek rehabilitációs jellegű utókezelését 1967-ben vezették be a Lumniczer-kórházban.
Említett okokból Répcelak is bekerült a szén-dioxid balneoterápiás felhasználásának ügyét elősegítők köré­be, így nem meglepő, hogy nemrég a répcelaki polgármesteri hivatal adott otthont a Mofettával, Szén-dioxid-terápiával az Egészségért Nemzetközi Egyesület szervezésében tartott tematikus szakmai fórumnak. A Csáky Csaba vezette civil szervezet célja: népszerűsíteni az érbetegségek szén-dioxid-terápiás kezelését, és időnként összehozni a szakma képviselőit a széles körű tájékoztatás, valamint a tapasztalatok átadása érdekében. Említett egyesület tiszteletbeli tagja Kisgyörgy Zoltán, ásványvíz és mofettagázok kutatásával foglalkozó hidrogeológus, lapunk munkatársa, aki szóban forgó tudományos értekezleten a délkelet-erdélyi mofettahelyzetet ismertette.